 |
Skrabski Árpád, Kopp Mária, Szedmák Sándor
Megbirkózási készség, egészség alakulása a történelmi változások tükrében.
1. Előzmények, irodalmi áttekintés
A történelmi változásokkal kapcsolatban az egyén és a társadalom megbirkózási készségét egymással kölcsönhatásban vizsgálhatjuk, a sikeres megbirkózást pedig a lakosság körében a társadalmi-gazdasági helyzet mellett a testi-lelki egészségi mutatókkal mérhetjük.
A szociológia tudomány, ezen belül a funkcionalisták kezdettől fogva vizsgálat tárgyává tették a társadalom fennállásának feltételeit, és ezt a társadalom tagjainak viselkedésével hozták összefüggésbe. Durkheim (1978) "homo duplex" modellje szerint az ember egyrészről biológiai igényeinek önző kielégítésére törekszik, ez az individuális magatartás nehézzé teszi a társadalom szerveződését. Másrészről megvan a képessége arra, hogy erkölcsi értékekben higgyen, ami alapját képezi a közmegegyezésnek és a kollektív tudat kialakulásának. Ez a társadalmi stabilitás alapja. A Durkheim által bevezetett "anómia" fogalom a társadalomban az értékek meggyengülését jelenti, azt az állapotot, ha az egyén úgy látja, hogy csak deviáns úton érhet el megfelelő életkörülményeket, életminőséget. Az értékek elvesztése Durkheim szerint olyan társadalomhoz vezet, ahol mindenki mindenki farkasa, és amely társadalom nagy valószínűséggel tönkreteszi önmagát. Durheim szociális kohézióval kapcsolatos munkái napjainkig hatnak a szociológia és az egészségügy kapcsolatának kutatására (Alaszewski A., Manthorpe, J. 1995.)
Talcott Parsons (1960, 1977) szerint a társadalmi törvényeket széleskörű értékkonszenzus hozza létre. Az értékkonszenzus közös célok és azonosságtudat eredménye. A társadalom egyensúlyának megbomlása társadalmi változáshoz vezet. A társadalmi fejlődés hajtóereje a társadalom adaptációs, vagy megbirkózási készsége, amellyel a társadalom az egyensúly megbomlására válaszol. Ennek során a társadalom egyre differenciáltabbá válik. Az egyre bonyolultabb funkciók halmazának együttműködése általános "univerzális" értékek segítségével jön létre. A fejletlenebb (A típusú) és a fejlettebb (B típusú) társadalmakat összehasonlítva azt találjuk, hogy a fejletlenebb társadalomban az egyén sorsát a származása határozza meg, a kapcsolatai egy adott csoport felé irányulnak és e csoportban az egyén számára lehetővé válik szükségletei teljes körének kielégítése. E csoport közös érdekei az egyéni érdekek fölé kerülnek, a cselekedet célja a gyors kielégülés. A fejlettebb társadalomban az egyén sorsát egyéni teljesítménye határozza meg, a csoporthoz tartozás egy-egy adott szükséglet kielégítésére irányul, így egy egyén számos csoport tagja lehet és kapcsolatainak halmaza univerzálisan illeszkedik a társadalom kapcsolatrendszerébe. Az egyén érdekeit maga kell érvényesítse e kapcsolatrendszerein keresztül. A célok hosszabb távúak, megjelenik az előgondoskodás. Az egyén szerepe a közösség szerepével szemben a fejlettebb társadalomban megnő.
Max Weber (Weber, 1982, Collins, 1990) szerint a fejlődés hajtóereje a gazdasági racionalitás, termelőmunka ésszerűsítése. A termelőmunka ésszerűsítésének háttere - ami Európa és a nyugati világ fejődését magyarázza - a protestáns etika. A protestáns etikára vezethető vissza a puritán életmód és a gazdasági eredmények nagy részének viszzaforgatása a termelésbe, ami a termelés robbanásszerű fejlődéséhez vezetett. A puritán életmód azért különleges, mert más társadalmakban a termelés hozamát általában felélik, luxuscikkekre fordítják.
A társadalom és az egyén adaptációs vagy megbirkózási képességének összefüggése terén a pszichoanalitikusok jelentősen hozzájárultak a szociológiai eredményekhez a szocializáció folyamatában az erkölcsi értékek és az egyén erkölcsi magatartása közötti összefüggések feltárásával. Ezeknek az elméleteknek közös vonása, hogy a személyiségfejlődés alacsonyabb fokán az ösztönös késztetések és az individuális szemlélet dominanciáját tapasztalják, amelyet a társadalmi környezet befolyásol az egyén erkölcsi értékrendszerének, társadalmi szemléletnek kiépítésével. A személyiség fejlődés fázisai kríziseken, szenvedésen keresztül valósulnak meg. A különböző személyiségfejlődési modellek elsősorban abban különböznek, hogy a személyiségfejlődésben mekkora szerepet tulajdonítanak a személynek, illetve a társadalmi környezetnek
Amíg Freud (Pléh, 1992) szerint - Durkheimhez hasonlóan - az erkölcsi értékek a nevelés során kívülről épülnek be a személybe szuperegó formájában, addig Jung (Fordham, 1953) a személyiségfejlődésben sokkal inkább hangsúlyozza a személy szerepét, amelyre hatással van a társadalmi környezet. E modell szerint a személy különböző adottságai nem fejlődnek arányosan, hanem a szülők által alkalmazott büntetések és jutalmazások hatására egyes képességek jól kontrolláltak, fejlettek lesznek, amíg más képességek kicsúsznak a személy kontrollja alól, és fejletlenek maradnak. A jungi modell szerint a személyiség kontrollált része az ego, amíg a kontrolálatlan része az árnyék. A serdülőkorban tudatossá vált férfi, vagy nők esetén női szerep - a perszóna - a jungi modellben a tudatos én - az ego - része. A nem tudatosított személyiségrészben ennek árnyékaként megjelenik a férfiak női, a nők férfi megfelelője az anima illetve animusz. A tudat által nem kontrollált anima vagy animusz a másik nembe belevetítve forrása a romantikus szerelemnek. A személyiségfejlődés során a személy egyre nagyobb mértékben vonja az árnyékban maradt részeket tudatos kontrollja alá, ezzel megközelítve önmaga tökéletes állapotát (Selbst). A személyiség az energiáit az árnyékból, a megörökölt kollektív tudattalanból meríti, amelyek szimbólumokon keresztül fejtik ki hatásukat az egyénre.
A pszichoanalitikus modellekből alakult ki a személyiségfejlődés kognitív elmélete, amelynek megalapozói Kelly (1955), Seligman (1975), Beck (1976), Lazarus (1984). Eszerint a szülők és a társadalmi környezet hatására kialakult énideálunk az, amihez cselekedeteink során hasonlítjuk magunkat. Szorongásos állapotot idéz elő, ha az énképünk és énideálunk között nagy távolságot tapasztalunk.
E. Erikson (1968) hangsúlyozza, hogy a személyiség fejlődése kialakuló krízisek és azok megoldásán át vezet a gyermeki függő viszonytól a függetlenné válás, majd a társadalmi feladatok teljesítésén át a társadalmi felelősség teljes felvállalása felé, ami a fejlett személyiségeket jellemzi. A fejlett személyiség kialakulásának feltétele a krízisek során megmutatkozó megbirkózási készség.
A személyiségfejlődés öt, illetve nyolc szakaszát lehet megkülönböztetni aszerint, hogy ezekben a szakaszokban milyen tulajdonságok, személyiségrészek fejlődnek intenzívebben. A személyiségfejlődés kudarcai az érintett személyiségrészek zavarait eredményezik. Ezek a sérülések nem tekinthetők végleges kudarcnak, hanem helyrehozhatóak a személyiségfejlődés egy későbbi szakaszában, továbbá e sérülések olyan kompenzációt válthatnak ki, ami a személy értékes hozzájárulását jelentheti a társadalom eredményes működéséhez, fejlődéséhez. Erre példa többek között, hogy korábbi alkoholisták anonim alkoholista klubokat hoznak létre a többiek megmentésére, vagy egy szeretett személy elvesztése hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki odaadó ápoló legyen.
Erikson öt szakaszból álló modellje az alábbi személyiség részek kifejlődését illetve kudarc esetén az alábbi lelki sérülések forrását ábrázolja:
|
Korszak: |
A sikeres megbirkózás
eredménye: |
Sikertelenség által előidézett
defekt állapot, lelki sérülések: |
|
Újszülött |
ősbizalom élménye, a bizalom
képessége |
Bizalmatlanság,
ellenségesség |
|
Kisgyermek |
önállóság,
kezdeményező
készség |
Bűntudat, önvád |
|
Serdülő |
Szerepek elsajátítása,
azonosulás a feladatokkal |
Szerepgátlás, semmirekellőség,
megbízhatatlanság érzése |
|
Felnőtt |
Önazonosság, intimitás |
identitás-, idő-, tekintély- és
értékzavar, magányosság |
|
Idős |
Generációs felelősség,
személyiség kiteljesedése |
Reménytelenség |
Az eriksoni modellben ábrázolt lelki sérülések következményeként alakul ki az önvád, a magányosság, a reménytelenség, a bizalmatlanság, az ellenségesség, a megbízhatatlanság mint az életcélok hiányának egyik jellemzője. A sikeres megbirkózás viszont a bizalom, az önállóság, az önazonosság, célokkal, feladatokkal való azonosulás, intim személyes kapcsolat, majd a társadalmi szintű felelősség állapotát eredményezi.
A Jung által kifejlesztett személyiségmodell segít a felnőttkor és időskor Erikson által leírt értékeinek értelmezésében. A személyiség önmaga fejlesztését úgy éri el, hogy megpróbálja a saját árnyékának tudatosításával saját Selbst-jét, önmagát megközelíteni. Ennek egyik módja szoros együttműködés kialakítása olyan barátokkal, munkatársakkal, akiknek éppen azok a személyiségrészei tudatosak, amelyek nálunk árnyékban vannak. Egy olyan munkacsoport, amelyiknek tagjai között egyaránt vannak intro- és extrovertáltak, empirikus és intuitív, illetve érzelmi és racionális gondolkodású személyek, igen jól tudnak együttesen reagálni a környezet kihívásaira. Mason és Mitroff (1973) szerint hatékony vezetőgárdát úgy lehet egy szervezet számára biztosítani, ha a Jung által felállított típusok közül mindegyik helyt kap a testületben. A baráti kapcsolatoknál még hatékonyabb az intim kapcsolat kialakítása az animát vagy animuszt megtestesítő másik személlyel. Egy ilyen kölcsönös párkapcsolat súlypontja megközelíthet egy közös Selbstet, illetve segíthet saját árnyékunk tudatosításában. Ez ad a felnőttkor intim kapcsolatteremtő képességének a személyiségfejlődés szempontjából kiemelt jelentőséget.
Sikeres megbirkózás az idős kor kríziseivel az önmaga - Selbst - elérését eredményezheti. Erikson a személyiség kiteljesedését a generációs felelősséggel kapcsolja össze, mintegy azt állítva, hogy a személyiség fejlettsége, azaz a belső harmónia és a társadalommal való azonosulás, azaz a külső harmónia együtt járnak.
G. H. Mead (1970) a szimbolikus interakcionalista szociológiai irányzat megalapítója a pszichoanalitikus személyiségfejlődési modellekhez hasonló modellt alkotott, amelyben a fejlődés harmonikusabb és feszültségmentesebb. A szimbolikus interakcionalista irányzat szerint az emberi cselekvést az határozza meg, hogy hogyan értelmezi, szimbolizálja a dolgokat. A társadalmi cselekvéshez közös szimbólumrendszer, szereprendszer szükséges. A gyermek úgy válik önállóvá, hogy másokat utánozva elsajátítja ezeket a szerepeket, ezáltal az öntudatlan vágyaktól hajtott énjét megkülönbözteti öntudatos énjétől. Megérti, hogy hogyan érezhetik magukat mások, ezáltal megkülönbözteti magát másoktól, majd megtanulja egy általánosított másik szemével nézni önmagát, ezáltal ráébred társadalmi önmagára. A társadalmi szerepeket, az intézményeket és a kultúrát az egyének hordozzák sajátmagukban és folyamatosan visszahatnak, módosítják azokat. Az egyén által hordozott szerepeken belül és szerepek között az egyénnek számtalan választási lehetősége van és a kultúra inkább lehetőségeket kínál fel az egyén számára, mintsem determinálná az egyén cselekvését. Kelly (1955) személyiségfejlődési modellje szerint a kutatókhoz hasonlóan minden személy hipotéziseket alkot a világról és arról, hogy mit kell tennie. A cselekvés során kiderül, hogy a feltételezések beteljesednek-e vagy sem. Ez alkalmat ad gondolkodási rendszerének megerősítésére vagy átstrukturálására.
A posztmodern szociológiai iskolák a szimbólumok és az ezeket hordozó jelek diszfunkcionális működésére hívják fel a figyelmet, ami a média által felerősítve veszélyessé válhat. A szimbólumok és jelek a valóság reflexiói. E jelek torzítva tükrözhetik a valóságot, a valóság helyett megjelenhetnek úgy, hogy elfedik a valóság hiányát, de végezetül a jelek és szimbólumok megjelenhetnek úgy is, hogy semmi közük sincs a valósághoz. Ez utóbbi esetben a társadalmi események irányíthatatlanná válhatnak. (Haralambos, 1980)
E veszélyek elkerülése érdekében a kutatásokat a postmodern szociológia az elméleti meggondolások helyett a gyakorlatban használható ismeretek felkutatására irányítja. Lyotard szerint a tudomány erőfeszítései eddig egy olyan nyelvi játékra irányultak, amely azt volt hivatott eldönteni, hogy valami igaz-e vagy hamis. A postmodern kutatás ehelyett inkább arra törekszik, hogy gyakorlatban használható tudásra tegyen szert. Fukuyama (1995) a postmodern kutatás célkitűzéseit követve, makroökonómiai állapot és annak kulturális háttértényezőit elemezve azt vizsgálta, hogy milyen tényezők magyarázzák egyes társadalmak prosperitását, más társadalmak hanyatlását. Eredményei egyaránt kihívást jelentenek a szabadpiac elméletének talaján álló konzervatív közgazdászok és a technokraták számára, akik mindenáron elméleti alapon álló modelleket, technikai megoldásokat akarnak a társadalmakra kényszeríteni. Azt találta, hogy elsősorban nem a szabad piaci viszonyok megléte, nem gazdasági, hanem kulturális tényezők, ezek között elsősorban a társadalom tagjai között meglévő közmegegyezés és bizalom az, ami egyes országok, így Japán, Németország és az Egyesült Államok prosperitását magyarázzák.
A közmegegyezés, mint a bizalom alapjának mind közgazdasági, mind társadalmi jelentőségére mutat rá Andorka Rudolf (1996), amikor megállapítja, hogy Adam Smitht egyoldalúan értelmezik, akik nem vesznek tudomást "Az erkölcsi érzelmek elmélete" c. művéről, amelyben a szabad piac működéséhez erkölcsi elvek érvényesülését szükségesnek tartja. Walter Eucken, Wihelm Röpke, majd Alfred Müller-Armack, a szociális piacgazdaság megalapozói szintén szilárd erkölcsi normák érvényesülése mellett voltak csak feltétlen hívei a szabadpiac érvényesülésének. A modern közgazdaságtanban a "közjavak" fogalmának bevezetése, majd J. M. Buchanan elmélete a viselkedési normák elfogadásáról szintén azt támasztják alá, hogy a társadalom torzításmentes működéséhez szükség van a partnerek viselkedésének kiszámíthatóságára, ami a bizalom alapja. Kotler szerint a marketing szemléletű vállalatirányítás akkor eredményes hosszú távon, ha a vállalat céljának a felhasználók szükségleteinek kielégítését tekintik és ezt egyaránt össze tudják egyeztetni a társadalom javával és a tulajdonosi érdekekkel.
Ezeknek a megfontolásoknak egészségügyi jelentőségét, a bizalom hiányának, az ellenséges beállítottságnak igen széleskörű irodalma támasztja alá, tehát hasonló magatartási tényezők állnak mind a gazdasági felemelkedés, mind az egészségi állapot megőrzése mögött. Így Rosenman és munkatársainak (1988) a szívinfarktus kialakulásának okaira irányuló epidemiológiai kutatásai szerint az egyik legsúlyosabb rizikófaktor a bizalom hiánya, az ellenséges beállítottság. Nyugateurópában és az Egyesült Államokban a szívinfarktus gyakorisága többszöröse volt a Japánban tapasztalható előfordulási gyakoriságnak. E statisztikát nem lehet etnikai okokra visszavezetni, mert az Egyesült Államokban élő japánok mortalitási mutatói nem Japán, hanem az USA mortalitási adatait követik. A sokváltozós vizsgálat során azt találták, hogy a szív-érrendszeri mortalitás fontos háttértényezője a bizalom hiánya, az un. ellenséges beállítottság.
Richard Wilkinson (1992, 1994, 1996) az egészségi állapot és a gazdasági mutatók összefüggéseinek makroökonómiai vizsgálata során azt találta, hogy a fejlett országokban szoros negatív korreláció mutatható ki az országban tapasztalható gazdasági különbségek és a lakosság egészségi állapota között. Anglia és Japán lakosságának életkilátásai azonosak voltak a nyolcvanas évek elején. Ezt követően Japán tudatosan törekedett a társadalmi különbségek mérséklésére, amíg az Egyesült Királyságban e különbségek jelentősen nőttek. Ezzel magyarázható az a különbség, ami a két ország lakosainak várható élettartamában kialakult. Hasonló eredményhez vezettek M Marmot és munkatársainak (1987, 1991, 1994) a Whitehall Study keretében végzett vizsgálatai. Az Egyesült Királyságban kiterjedt felmérést végeztek a köztisztviselők egészségi állapotáról. E vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy az önkárosító magatartásformák, így a dohányzás, mozgásszegény életmód szempontjából standardizált mintában a hivatali hierarchia magasabb fokán állók életesélyei jobbak voltak a hierarchia alacsonyabb fokán álló társaiknál. A két csoport a döntési jogkör és a jövedelem szempontjából különbözött egymástól. A viszonylag rosszabb szociális-gazdasági státusz sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint a hagyományos kockázati tényezők (Syme and Berkman, 1976, Kaplan, 1995, Kopp, Skrabski, 1996).
A depressziós tünetegyüttes és háttértényezőinek vizsgálata során a szociális-gazdasági helyzet és az egészségi állapot összefüggéseit vizsgáltuk országos reprezentatív felmérés alapján (Kopp, M., Skrabski, Á., Szedmák, S.1995). A vizsgálat eredményei szerint a viszonylagos szociális-gazdasági lemaradás a depressziós tünetegyüttes közvetítésével vezet az egészségi állapot rosszabbodásához. Ezt összevetve R. Wilkinson eredményeivel megállapíthatjuk, hogy a szociális-gazdasági lemaradás, különösen a társadalom gyors polarizálódásának időszakában a negatív önértékelésen keresztül depressziós tünetegyüttes, reményvesztett lelkiállapot kialakulásához vezethet, ami a testi egészségi állapot romlásában meghatározó szerepet játszik. (Appels, 1983, Falger, Appels 1982, Sklar, Anisman, 1979., Frasure-Smith, N., Lesperance, F., Talajic, M.1995.)
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a társadalom fennmaradása, megbirkózási képessége, a szabad piac torzításmentes működése azon múlik, hogy a társadalom tagjai között létezik-e megegyezés közösen elfogadott értékekről, viselkedési normákról, amelyek kiszámíthatóvá teszik a piaci partner, a másik viselkedését és megalapozzák az egymásba vetett bizalmat. Amelyik társadalmakban gyengülnek a viselkedési normák, ott a társadalomban anómiás helyzet áll elő. Az anómia nemcsak a devianciák, önkárosító magatartásformák elterjedésével jár, hanem a depressziós tünetek elterjedésével, majd az egészségi állapot, a várható élettartam romlásával is. Vannak az anómiás társadalomban is csoportok, amelyek rendelkeznek olyan pszichológiai képességekkel, amelyek segítségével saját környezetükben, lakóhelyükön vagy egyes régiókban sikeresen birkóznak meg a nehézségekkel. A további vizsgálatok központi célkitűzése azoknak a szociológiai és pszichológiai tényezőknek a feltárása, megismerése, amelyek segítik az egyént és a társadalmi csoportokat az egészségi és gazdasági szempontból is eredményes megküzdési stratégiák kialakításában, ezzel megalapozva a társadalom vagy egyes régiók felemelkedését.
|
Irodalom
Alaszewski, A., Manthorpe, J.(1995): Durkheim, social integration and suicide rates, Nurs-Times 1995 Jun.
Andorka Rudolf (1996) Merre tart a magyar társadalom? Antológia Kiadó, Lakitelek,
Appels, A. (1983) The year befor myocardiac infarction. In: Biobehavioural bases of coronary heart disease (Eds. Dembroski, T.M., Smidth, H., Blumchen G.) Karger, Basel.
Beck, A.T. (1976): Cognitive Therapy and Emotional Disorders, International Univ. Press, NY.
Collins, R., (1986): Weberian Sociological Theory, Cambridge Univ. Press
Durkheim, E., (1978) A társadalmi tények magyarázatához, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Erikson, E., (1968): Identity Youth and Crisis, W.W.Norton and Company Inc. New York
Falger, Appels, A., (1982) Psychological risk factors over the life course of myocardial infarction patients. Advances in Cardiology 29: 132-139.
Fordham, F., (1953): An Introduction to Jung's Psychology, Penguin
Frasure-Smith, N., Lesperance, F., Talajic, M. (1995): Depression and 18 month prognosis after myocardial infarction, Circulation, 91, 4, 999-1005.
Fromm, E. (1955): Individual and Social Origins of Neurosis. A,M, Rose (ed,): Mental Health and Mental Disorder. A Sociological Approach. W.W.Norton, New York
Fukuyama, F.,(1995): Trust, Free Press, New York
Haralambos,, M., Holborn, M. (1980): Sociology, Collins Educational,
Kaplan, G.A. (1995): Where do shared pathways lead? Psychosom. Med. 57.,208-212
Kelly, G. (1955): The Psychology of Personal Constructs. Vols 1-2. Norton, New York
Kopp, M., Skrabski, Á., Szedmák, S. (1995): Socioeconomic factors, severity of depressive symptomatology, and sickness absence rate in the Hungarian population. J Psychosom. Res. 39, 8, 1019-1029.
Kopp.M., Skrabski, Á., (1996) Behavioural Science Applied to a Changing Society, Bibliotheca Septem Artium Liberalium, Zsambék, Budapest.
Kotler, (1997) Marketing management, Elemzés, Tervezés, Végrehajtás és Ellenőrzés, Műszaki Kőnyvkiadó , Budapest
Kotler, P., Andersen A., (1991) Strategic Marketing for Nonprofit Organization, Prentice Hall, Englewood Cliffs, New Jersey,
Lazarus, R.S., Folkman, S. (1984): Stress, Appraisal and Coping, Springer, New York
Marmot , M.G.,Kogevinas, M.,Elston, M.A. (1987):Social/economic status and disease. Annual Rev. Public Health 1987,8: 111-135.
Marmot, M.G., White, I., Brunner, E., Feeney, A. (1991): Health inequalities among British servants: the Whitehall II. study. Lancet, 337: 1387-1393.
Marmot, M.G.(1994): Relative deprivation as a Psychosocial concept, Proc. Third Internat. Congress of Behavioural Medicine, Amsterdam.
Marx, K. (1970): Gazdaságfilozófiai kéziratok 1844-ből, Kossuth Kiadó, Budapest.
Mason, R.O., Mitroff, J.I. (1973): A Program for Research on Management Information Systems. Management Science, Theory Series, Volume 19, No. 5.
Mead, G.H., (1970): Mind Self and Society, The Univ. of Chicago Press
Parsons, T., (1960): Structure and Process in Modern Societies, The Free Press, Chicago
Parsons, T., (1977): The Evolution of Societies, ed. Toby, J., Prentice Hall, Englewood Cliffs)
Pléh Csaba (1992): Pszichológiatörténet, Gondolat
Rosenman, R.H., Swan, G.E., Carmelli, D. (1988): Some recent findings relative to the relationship of Type A behaviour pattern to coronary heart disease. In: Topics in Health Psychology (Eds Maes,Spielberger, Defares, Sarason) Wiley
Seligman, M.E.P. (1975): Helplessness and Depression
Sklar, L., Anisman, H., (1979): Stress and coping factors in fluence tumour growth. Science 205: 513-515
Skrabski, Á., Kopp, M. (1996) Health related needs and inequalities of health in the Hungarian population., EUPHA Conf. London.
Syme, S.L., Berkman, L.F. (1976) Social Class susceptibility and sickness. Am. J. Epidem.104.,1-8.
Weber, Max., (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Gondolat, Budapest.
Wilkinson, R.G. (1992): National mortality rates: The impact of inequality? Am. J. Publ. Hlth. 82, 1082-1084
Wilkinson, R.G. (1994) The epidemiological transition: from material scarcity to social disadvantage? Daedalus, 123, 4, 61-77.
Wilkinson, R.G. (1996) Health and civic society in Eastern Europe before 1989 (In: C. Hertzman, Environmental and Non-Environmental Determinants of the East-west life expectancy gap), Kluwer, Amsterdam.
|
2. A megbirkózási készség és a személyiség fejlettsége - munkahipotézisek
A pszichológia, szociológia és közgazdaságtan irodalma különböző megközelítésben foglalkozik az ember kettős természetével, amennyiben a személynek feladata az önálló, független egzisztencia kialakítása, miközben léte csak az emberi társadalom szerves részeként lehetséges. A társadalom mint bizalomkeltő és büntető vagy ellenséges külső hatás jelenik meg és épül be a személy szemléletébe, majd a személyiségfejlődés magasabb fokán a személy egyre inkább átadja magát társadalmi feladatainak, egyre inkább azokban a hatásokban él, amivel a társadalom fejlődéséhez hozzájárul. Az emberi természet kettőssége abban áll, hogy a társadalmat fenntartó és építő valamint az egyéni érdekeket érvényesítő törekvések egyszerre vannak jelen és fejletlenebb állapotban nincsenek összhangban, hanem az egyik érvényesítése a másik óvására történik. A két törekvés harmóniája csak úgy teremthető meg, ha a személy felismeri, hogy alapvető érdeke éppen az a hatás, amivel a társadalom építéséhez hozzájárul.
Az ősbizalom állapotával szemben, annak antitéziseként, az önálló, nagy mértékben független személyiség kialakítása a gyermek és ifjú kor feladata. Ezzel párhuzamosan a csecsemőkortól jelen van a személy életében a társadalom, ami a személyt alakítja, miközben a személy a társadalmat hordozza, és hatással van a társadalomra. Csak önálló és független személy képes saját maga és a társadalom közötti állandó kölcsönhatást felismerni, és tudatosan felvállalni. Így a társadalmi szemlélet az individuális szemléletet meghaladva többnyire a személyiségfejlődés későbbi, felnőtt és idős kori szakaszában alakul ki mintegy az ősbizalom és az individuális szemlélet szintéziseként. Az Erikson szerinti személyiségfejlődési fázisokban megkülönböztetjük azt a két elemet, amikor a személy az önálló egzisztencia megteremtésével kapcsolatban, általunk individuálisnak nevezett szemléletnek megfelelően, illetve amikor a társadalom iránti elkötelezettségből, a társadalmi szemléletnek megfelelően tevékenykedik. A két szemléletmód különválasztásával és szembeállításával olyan ismérvek azonosítására törekszünk, amelyek alapján egy személy fejlettségére, vagy a személyiségfejlődésben elszenvedett kudarcaira következtethetünk.
A személyiségfejlődés kudarcai a társadalomban tömegessé válhatnak és elvezethetnek egy társadalmilag szentesített defektállapothoz, az irracionális tekintély megjelenéséhez és kis csoportok egyeduralmához (fasizmushoz, technokráciához, monetáris intézmények diktatúrájához, vagy kommunizmushoz, úgynevezett proletárdiktatúrához, a tömegeket kifosztó és privilégiumok osztogatásával manipuláló rendszerhez). Így beszélhetünk individuális alapokon szerveződő társadalmakról. Ezzel szemben a társadalomban erős értékkonszenzus érvényesülhet, ami nemcsak hivatkozik az össztársadalmi érdekekre (mint ahogy ezt a kommunista diktatúrák tették), hanem valóban érvényesíti azokat, ahogy ezt egy fejlett demokráciától az állampolgárok elvárják. Így szembeállíthatjuk az individuális szemléletet, illetve a személyiségfejlődésben visszamaradt tömegek társadalmát, valamint a társadalmi szemléletet és ennek érvényesülését a társadalom fenntartásában és fejlesztésében.
Az individuális szemlélet gondolkodásmódja a szülők helyeslésének-helytelenítésének megfelelő jó- rossz kategóriák mentén alakul. Amely tulajdonságait, cselekedeteit helyeslik, azokat a gyermek gyakorolja, továbbfejleszti, a személyiség helytelenített oldala fejletlen és kontrolálatlan marad.
Az individuális szemlélet bármilyen szempontok szerint, vagy bipoláris fogalmak mentén alakul ki, célja mindig az, hogy egyensúlyba hozza a belső késztetéseket a környezet elvárásaival. Az egyensúlyt a "jó" "rossz" mérlegelésével kialakított értékrendszer, illetve az értékeket kifejező szimbólumrendszer segítségével éri el. Ezt az individuális szemléletre általában jellemző közös keretet egyénivé teszik az ember öröklött tulajdonságai, a jelentős személyek által létrehozott helyeslés-helytelenítés rendszer, a gyermek életében bekövetkező események és az a sajátos mód, ahogy az én-dinamizmus egyes tényezők érvényrejuttatásával, más tényezők elnyomásával kialakítja konstrukcióját. Az individuális szemlélet kompromisszum az egyén ösztönös késztetései és a társadalom elvárásai között. Ha a társadalom elvárásai változnak, vagy ellentmondásossá válnak, ez krízishelyzet forrása az individuális szemléletű személy számára.
Az individuális szemlélet szintjén megrekedő társadalmak különösen érzékenyek a társadalom által elfogadott erkölcsi értékek meggyengülésére. Ez elsősorban a hatalomgyakorlás individuális jellegében gyökerezik, mivel a hatalom öncélúvá válhat, manipulálhatja és megszegheti azokat a társadalmi értékeket, amely a társadalom összetartó erejeként magának a hatalomnak a legitimitását is megalapozzák. Az értékekkel manipulálást "értékrontásnak" nevezzük, ami kísérlet arra, hogy saját hiányosságainkat erénynek tüntessük fel, miközben mások erényeit hiányosságként emlegessük. Így minősül a lustaság meggondoltságnak, a tolakodás segítségnyújtásnak, majd az ötletesség bajkeverésnek, devianciának, a konfliktusok kerülése gyávaságnak.
Az értékrontás jó alapját képezi előítéletek kialakulásának. Itt a hatalmat gyakorló csoportok minden számukra kihívást jelentő csoportról, meglévő vagy vélt tulajdonságaik, cselekedeteik egyoldalú negatív beállításával igyekeznek ezeket az embereket ellehetetleníteni. Igyekeznek ezeket az embereket a számukra kiosztott szerepekbe kényszeríteni, majd e helyzetet felhasználni az előítéletek igazolására.
Maga a szerepmanipulálás eszköz a hatalom megszilárdítására, ahol a nagy társadalmi különbség arra szolgál, hogy egzisztenciálisan függő helyzetben, a "lecsúszástól" fenyegetve vessék alá magukat az egyének a vezető réteg önkényének. Ez általában azt jelenti, hogy az alattvalóktól, beosztottaktól nem azonosulást várnak el a szervezet céljaival, illetve hozzájárulást egy társadalmi teljesítményhez, hanem szerepek eljátszását, ami megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy környezetüket befolyásolják, sorsukat meghatározzák.
A felülről vezérelt társadalmakra jellemző az irracionális tekintély, amely Fromm (1955) szerint "azon a hatalmon alapul, amelyet a tekintélyes személy érvényesíthet, és azon a félelmen és tiszteleten, amelyet a másik személyben kelt." Ez társadalmilag szentesített defektállapothoz vezet. A hatalmat gyakorlók elvárásokat támasztanak az egyénnel szemben, akinek szintén vannak elvárásai, amik az örömteli, szabad cselekvést illetően nem teljesülnek. A többség azért cselekszik, hogy biztonságos legyen a kapcsolata a környezetével, a környezete ennek fejében többé-kevésbé megfelelő kereteket biztosít szükségletei számára. Az individuális szemléletben így az egyén és társadalom kapcsolatára az elidegenedés jellemző.
K. Marx (1970) az elidegenedést így írja le: "A munka a munkás számára külsőleges, azaz nem tartozik lényegéhez, tehát munkájában nem igenli, hanem tagadja, nem jól, hanem boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemi energiát, hanem fizikumát sanyargatja és szellemét tönkreteszi. Ezért a munkás csak a munkán kívül érzi magát magánál levőnek, a munkában pedig magán kívül levőnek. Otthon akkor van, amikor nem dolgozik, és amikor dolgozik, akkor nincs otthon. Munkája ennélfogva nem önkéntes, hanem kényszerű, kényszermunka. Ezért nem szükséglet kielégítése, hanem csak eszköz a rajta kívül levő szükségletek kielégítésére. A munka idegensége tisztán előtűnik abban, hogy mihelyt nem egzisztál fizikai vagy egyéb kényszer, úgy menekülnek előle, mint a dögvész elől." "Egyik közvetlen következménye annak, hogy az ember elidegenült munkája termékétől, élettevékenységétől, nembeli lényegétől, az embernek az embertől való elidegenülése."
A hatalmi csoportok manipulálása az erkölcsi értékekkel, illetve ezen értékek megszegése azt a meggyőződést alakítja ki, hogy a társadalom tagjai számára az érvényesülés csak deviáns úton lehetséges. Az értékrontás így elvezet a társadalom anómiás állapotához. Ez az állapot Durkheim szerint kedvez a devianciák terjedésének, csökkenti a társadalom tagjai közti bizalmat, a társadalmi kohéziót.
Willkinson és Kopp kutatásai alapján a társadalmi szolidaritás meggyengülése, nagy társadalmi különbségek kialakulása az egészségi állapot romlásához, a halálozási arányok növekedéséhez, illetve a várható élettartam csökkenéséhez vezet. (Wilkinson, Kopp, Skrabski, 1995) E jelenségek kezelése igen megnöveli a közkiadásokat és az élet és vagyonvédelemmel kapcsolatos magánkiadásokat, egy olyan társadalmi méretű csapdahelyzetet idéz elő, amely nagyban lecsökkenti a társadalom kríziskezelő, megbirkózási képességét a történelmi változásokkal és kockázatot jelent a társadalom túlélése szempontjából.
A társadalmi szemlélet állapotának eléréshez olyan krízis vezet, amelyben az individuális szemlélet alapját képező "jó" "rossz" kategóriák átértékelése szükséges. Ennek pedig feltétele az elkerülhetetlen kapcsolat a "rossz"-nak ítélt jelenségekkel.
A individuális szemléletben mindaddig, amíg az egyénnek van mozgástere, a rossz vagy a szenvedés nem okoz bonyolult döntési problémát. Az individuálisan gondolkodó a dolgokról korábban kialakított értékítélete alapján a "rossz"-nak ítélt jelenséget elkerüli vagy harcol ellene, a pozitív jelenségekhez vonzódik. Megoldhatatlan állapotba akkor jut, ha végsőkig kitart a szemléletének megfelelő értékek és a szemlélet egységessége mellett, törekszik saját magán belül és a környezetével nagyfokú integráltságra és minden erőfeszítése ellenére a negatívnak ítélt jelenségek elkerülhetetlenné válnak számára, például létalapjának tartott egzisztenciája meginog vagy elvész. Ez a kapcsolat a negatív jelenségekkel lehet lassú folyamat, de esetenként jelenthet drámai vereséget.
A leglényegesebb személyiségjegyeket érintő visszafordíthatatlan veszteség, amely meggátolja, hogy a korábbi konstrukciójával tovább manőverezzen, lehetővé teszi a rossznak ítélt jelenségek megismerését, ami annak felismerését jelenti, hogy amit korábban "rossz"-nak ítéltünk, az nem önmagában, hanem a saját sebezhetőségünk, egyoldalúságunk miatt tűnt negatívnak. A korábban "jó"-nak ítélt állapotnak voltak hiányosságai, a "rossz"-nak ítélt szituációnak pedig vannak pozitív vonásai, általában minden önmagában jó jelenségnek van árnyoldala, amennyiben egyoldalúsága meggátolja abban, hogy környezetével harmonikus kapcsolatot alkosson. A társadalmi szemléletben az érzelmi gondolkodás helyett az igaz-hamis kategóriákkal jellemezhető racionális gondolkodás dominanciája válik jellemzővé. A személy azon az áron, hogy a "rossz"-nak ítélt jelenségeket elszenvedte és szembenéz a jelenségekben mutatkozó hiánnyal, objektív szemléletmódra tesz szert, és autonómiát szerez a környezete eseményeivel, így saját korábban egzisztenciálisnak ítélt körülményeivel szemben. Kialakul a személy kompetenciája, ami azt jelenti, hogy képes a körülmények változásához adaptálódni és számos különböző helyzetben érvényesülni.
A társadalmi szemléletű személy önmagát sem értékelheti árnyoldaltól mentesnek, nem abszolutizálhatja saját érték- és ismeretrendszerét. Új ismeretek sok esetben tézis-antitézis formájában ellentétesek lehetnek egyéni konstrukciónkkal, és additív módon nem adhatók hozzá. Az új felismerés egész korábbi konstrukciónk átstrukturálásával, szintézist alkotva integrálódik az egyéni konstrukcióba. A deduktív és induktív bizonyítási eljárás mellett az alapelvek konstruálási módjaként megjelenik a dialektika.
Egy egyén csak úgy válhat a kultúra hordozójává és alakítójává, ha képes a közös szemléleti struktúráknak megfelelve saját egyéni szemléletének rendszeres átstrukturálására, miközben kísérletet tesz arra, hogy az egyéni és a közös gondolatrendszer által alkotott szintézist a környezetével elfogadtassa.
A individuális szemléletben az egyoldalúság egyéni karaktert kölcsönzött a személynek. A társadalmi szemléletben az egyéni struktúra, valamint a közösség struktúrája egyre harmonikusabbá válik, feltűnő egyoldalúságai, ezzel a kutatás számára jól megragadható karakterisztikus vonásai a harmonikus egységben feloldódnak. Minél tökéletesebb gondolati konstrukcióval állunk szemben, annál nehezebb a konstrukció szervezőelvét, a személyt, alaki tulajdonságait megragadva jellemezni.
A társadalmi szemlélet magas fokára az jellemző, hogy csökken az olyan környezeti szituációk száma, amelyet az egyén veszélyesnek ítél, vagy amelyben diszharmonikusan viselkedik. A harmónia megragadása és körülhatárolása éppen azokban a helyzetekben lehetséges, amelyek a személy számára váratlanok. Az egyéni konstrukció fejlettségi fokát mérhetjük azzal, hogy egy személy milyen nélkülözéseket visel el. Ezt a gondolatmenetet követték évszázadokon át, amikor a legkülönfélébb társadalmi struktúrákban a szellemi élet vezetőinek (például a szerzeteseknek) hitelét a tapasztalati síkon mérhető anyagi igénytelenségük jelentette.
Az individuális szemléletre épülő szervezetek hierarchikus, felülről vezérelt, visszajelzés nélküli struktúrák. A társadalmi szemléletre épülő közösség kölcsönös egymásrahatáson, visszajelzésen alapul, a hierarchiával, vezérléssel szemben a szabályozás, visszacsatolás jellemzi. Érvényesül a subszidiaritás elve, amelynek lényege, hogy az együttműködő partnerek tiszteletben tartják, sőt erősítik a másik autonómiáját. E törekvés következtében a döntések a lehető legalacsonyabb szintre kerülnek, és demokratikus struktúrák jönnek létre.
Az egyéni gondolati konstrukció átstrukturálódik, miközben integrált részévé teszi a közös konstrukciót, viszont a közös konstrukció szintén átstrukturálódik, amennyiben az egyéni karakter
|
|
Individuális szemlélet jellemzői |
Társadalmi szemlélet jellemzői |
|
1. Jó - rossz kategóriák mentén kontrasztos (fehér-fekete, esetenként
mítikus) gondolkodás, ennek következményei lehetnek diszfunkcionális
(eltúlzott) attitűdök, így teljesítmény igény,
perfekcionizmus. |
1. Árnyalt gondolkodás, amely szerint minden jelenségnek van fény és
árnyék oldala, minden rosszban van valami jó, amely a helyzet
megoldásához vezethet, építkezést, fejlődést tesz lehetővé |
|
2. Érzelmi gondolkodás, érzelmi konfliktusmegoldó stratégiák |
2. Racionális gondolkodás, problémaorientált konfliktusmegoldó
stratégiák |
|
3. A gondolkodási konstrukció lényeges elemeinek védelme, abszolutizálása,
a konstrukcióba nem illő tudattartalmak árnyékba szorítása, ennek következményei: |
3. Törekvés az árnyék interiorizálására, ami azt a képességet
jelenti, hogy "nehéz élethelyzetből új emberként kerül ki jó
értelembe véve" |
|
4. Új ismeretek az eredeti konstrukcióba additív módon illeszthetők,
mintegy hozzáadva a korábbi ismeretekhez, |
4. Új ismeretek a gondolati rendszer átstrukturálása, új
szintézis létrehozása útján fejlesztik az ismereteket |
|
5. Tolerancia hiánya, a konstrukcióba nem illeszthető elgondolásokkal,
magatartási formákkal szemben |
5. A gondolati konstrukcióba nem integrált elgondolások, magatartásformák
különleges értékként jelennek meg mint új szintézis forrása. Ez jó
alap a toleráns magatartásra. |
|
6. Közösségek irányítása központi hatalom útján, az egyéni vagy
csoportos kezdeményezés korlátozásával történik |
6. A közösségek irányítása, a vélemények egyeztetése, a
szubszidiaritás elvének érvényesítése útján történik. A személyre
a kompetens viselkedés, az események befolyásolásának képessége
jellemző |
|
7. A hatalomgyakorlás eszköze a szolidaritás megbontása és a társadalom
polarizációja, amelynek során segítség nélkül magára marad az
egyén |
7. Az egyénnek vannak támogatói és képes csoportos érdekérvényesítésre,
kialakul a civil szervezetek szerepe a hatalomgyakorlás kontrolljában |
|
8. A meghatározó kisebbség irracionális tekintélyként jelenik meg a
többség számára, ez a többséget társadalmilag szentesített defektállapotba,
reménytelenségbe, céltalanságba, sodorja. |
8. A személy cselekedeteit a közösen elfogadott célok irányítják.
Tekintélyt a megbízhatóság és az ad a személynek, amit a közösség
javára megvalósít |
|
9. A közösséghez tartozást elidegenedés jellemzi, ami azt
jelenti, hogy a személy idegennek érzi a közösségben végzett munkát,
csak magánéletében tud célokat megvalósítani és kiteljesedni |
9. A személy sajátjának érzi, amit tesz, vannak életcéljai,
olyan a munkája, amelynek során megvalósít valamit. |
|
10. A közösség értékei nem közmegegyezés útján, hanem egy szűk
csoport elhatározásából fogalmazódnak meg. Az értékkonszenzus megbomlása
előidézi a társadalom anómiás állapotát, a devianciák
terjedését. |
10. A közösség értékei értékkonszenzus útján alakulnak, ehhez a
közösség minden tagja hozzájárul. Ez alapja a társadalmi kohéziónak,
a szolidaritásnak, a társadalmi felelőségnek, a bizalomnak, ami a
prosperitás alapja |
által hordozott értékeket szervesen beépíti. A közösség és az azzal azonosuló közösségi ember cselekvése megfelel a közös elvárásrendszernek és az örömelvnek. A individuális szemléletű személy az idegen dolgok kizárásával a közösségen belül is magába záródik, a folyamat ellentettjeként a társadalmi szemléletű személy az idegen dolgok integrálásával éri el önmagát, saját "Selbst"-jét. A társadalmi szemléletű közösséget az individuálistól legjellemzőbb módon a nyíltság különbözteti meg. A társadalmi ember gondolkodásmódjánál fogva vonzódik az újszerű, a konstrukcióját veszélyezhet olyan helyzetek felé, amelyek alkalmat teremtenek számára saját árnyékának, "Schatten"-jének felismerésére és feloldására. Ellentmondásnak tűnik, pedig nem az, hogy a társadalmi szemléletű közösség egyetlen ellentmondásmentes konstrukcióra törekszik és ezért védi a pluralizmust, különböző kultúrák, egymással nehezen egyeztethető kezdeményezések egymás mellett élését. Amíg az individuális szemléletben a kisebbségi kultúrák devianciaként jelennek meg, addig a társadalmi szemléletben éppen ezek hordozzák a továbbfejlődés, a magasabbrendű szintézis lehetőségét.
A közösség vagy az egész emberiség kultúráját egy személy nem képes magáévá tenni. Az egyéni gondolati konstrukció sohasem képes integrálni az összes többi ember konstrukcióját. A kultúrát több személy - az egész emberiség hordozza, mindenki a saját karakterének megfelelő szerepet vagy részt vállalva az egészből. Fizikailag a konstrukció emberek tudattartalmaiban, az ezekre ható tudatalatti késztetésekben és emberek által fenntartott, illetve felhasznált emberi alkotásokban van jelen. A társadalmi szemléletű személy a környezete kihívásaihoz alkalmazkodva egyetlen globális tér-idő rendszerben az emberiség közös konstrukciójának, kultúrájának építésén tevékenykedik, amely általa egyre sokoldalúbbá, rugalmasabbá és egységesebbé válik. E tér-idő rendszerben egy személy által kifejtett hatás mindig visszavezethető a személyre, mint okra. A hatás és a személy valamiképpen össze vannak rendelve. Az emberi kultúra valamennyi valaha élt személy hatásainak szintézise. Az emberi tudatosságra jellemző, milyen mértékben éli át más emberek által létrehozott dolgokkal kapcsolatba kerülve az emberiség közös konstrukciójának személyes jellegét, mennyire látja érdekeltnek magát abban, hogy az emberi kultúra részeként megőrizzen, vagy megvalósítson valamit.
Az individuális és a társadalmi szemlélet lényeges ismérveit táblázatba foglaltuk abból a célból, hogy a társadalmi szemlélet mérésére alkalmas ismérveket találjunk.
Amennyiben a gyermek és fiatal korra jellemző individuális szemlélet nagy tömegek esetében felnőtt és öreg korban fennmarad, és ez a társadalom által elfogadott magatartásformává válik, ez az anómiás állapot kialakulásának veszélyét hordozza magában, számos személynél céltalan defektállapotot idéz elő, rontja a társadalom tagjainak életesélyeit és kedvez a devianciáknak. Mindezek háttértényezői lehetnek a diszfunkcionális attitűdök, így például a perfekcionizmus, az érzelem orientált megbirkózási stratégiák és a bizalmatlanság, ellenségesség.
Ezzel szemben a társadalmi szemléletet elért személyek alapvetően érdekeltnek gondolják magukat abban, hogy személyesen járuljanak hozzá az emberi kultúra fenntartásához, fejlesztéséhez, hogy megvalósítsanak valamit. Vannak életcéljaik és ezek elérésének feltételeként toleránsak, jellemző reájuk a bizalom, a problémaorientált konfliktusmegoldó stratégiák, ezen belül saját gondolati rendszerük átstrukturálásának képessége, kompetensek, képesek befolyásolni munkakörülményeiket, képes támogatókat szerezni, érdekeiket másokkal összefogva érvényesíteni, civil szervezeteket létrehozni és működtetni.
A továbbiakban az alábbi kérdéseket vizsgáljuk:
- mi a személyiségfejlődés során az individuális szemlélet krízisének rizikója az egyén számára,
- az egyének szintjén tapasztalható sérülések, sikertelen megbirkózási kísérletek jelentenek-e és milyen rizikót jelentenek a társadalom, Magyarország egyes régiói számára.
- a társadalmi szemléletű személyek fent felsorolt jellemzői egymással összefüggő ismérvek csoportját képezik-e, és a magyar társadalmon belül mekkora tömeget képviselnek,
- a társadalmi szemléletű személyeknek jobbak voltak-e a megbirkózási esélyei a történelmi változások során,
- a társadalom tagjainál a személyiség harmonikus fejlődése, illetve a megbirkózási készség fejlettsége milyen kapcsolatban van a társadalom, illetve egyes régiók sikereivel,
- milyen utak ajánlhatók az egyéni és regionális, illetve társadalmi megbirkózási készség fokozására.
3. Demográfiai vizsgálat az 1988 és 1994-95 évi felmérések alapján
A depressziós tünetegyüttes mint a személyiségfejlődés krízisei során szerzett lelki sérülések következménye
Erikson szerint a személyiségfejlődés minden fázisában krízisek segítik a személyt abban, hogy magasabb fejlettségi szintet érjen el. A személy gyakran képtelen arra, hogy e krízishelyzetekkel sikeresen megbirkózzék, ilyenkor sérüléseket szenved, amelyek később megfelelő terápiával kezelhetők. Az eriksoni modellben ábrázolt lelki sérülésekben felismerhetők a depressziós tünetegyüttes tünetei, az önvád, a magányosság, a reménytelenség.
A depresszió kialakulásában szerepet játszó szociális és pszichológiai háttértényezők és a depressziós tünetegyüttes összefüggéseit lineáris regresszió segítségével vizsgáljuk. A depressziós tünetegyüttes háttértényezői között felismerhetők az individuális szemlélet jellemzői:
E. életcélok hiánya, aminek ismérve az unalom, a megbízhatatlanság és a napok szürkesége
B. a gyűlölködés, aminek ismérve a bizalmatlanság, irigység, mások rosszindulatának, segítőkészségük hiányának feltételezése
D. a diszfunkcionális attitűdök, a szeretettség igény, külső kontroll, külső meghatározottság
S. mások, így a barátok, házastárs segítségének hiánya
M. érzelmi megbirkózási stratégiák, mint az ima, evés, ivás és titkolózás, a probléma orientált megbirkózási stratégiák hiánya, azaz nem igyekszik a problémát a másik személy szempontjából nézni, nem talál több különböző megoldást a problémára, nem keresi a rossz dolgokban a jó oldalt.
|
|
Beck depresszió |
Lineáris regresszió |
| |
B |
SE B |
Beta |
T |
sig T |
|
E. Nincsenek életcéljaim |
3.047569 |
.087085 |
.264897 |
34.995 |
.0000 |
|
E. Általában unatkozom |
2.850268 |
.099786 |
.213884 |
28.564 |
.0000 |
|
B. Az emberek általában aljasak, önzőek és ki akarják használni a
másikat |
1.419283 |
.076602 |
.149649 |
18.528 |
.0000 |
|
S. Segít a szülő |
-.736575 |
.059395 |
-.100629 |
-12.401 |
.0000 |
|
D. Ha valaki, akit szeretek, nem szeret, ez azt jelenti, hogy nem vagyok
szeretetre méltó |
.777020 |
.073361 |
.083113 |
10.592 |
.0000 |
|
B. Ha egy jó ismerősöm sikereiről hallok, úgy érzem, sikertelen
vagyok |
1.319168 |
.097611 |
.097856 |
13.514 |
.0000 |
|
D. Elkeseredem, ha hibát követek el |
.784130 |
.063237 |
.086334 |
12.400 |
.0000 |
|
B. A legbiztosabb senkiben sem bízni |
.605840 |
.083006 |
.064622 |
7.299 |
.0000 |
|
E. Minden egyes nap újszerű és különböző |
-.473581 |
.065866 |
-.052518 |
-7.190 |
.0000 |
|
M. Imádkoztam |
.609233 |
.060580 |
.069921 |
10.057 |
.0000 |
|
S. Segít a barát |
-.620092 |
.069125 |
-.070515 |
-8.971 |
.0000 |
|
S. Segít a házastárs, élettárs |
-.469642 |
.048094 |
-.068742 |
-9.765 |
.0000 |
|
S. Segít a gyermek |
.458043 |
.056119 |
.060914 |
8.162 |
.0000 |
|
E. Megbízható vagyok |
-.620112 |
.090809 |
-.048504 |
-6.829 |
.0000 |
|
B. A legtöbb ember azért becsületes, mert fél a leleplezéstől |
.320888 |
.074614 |
.033093 |
4.301 |
.0000 |
|
M. Igyekeztem a dolgot a másik személy szempontjából nézni |
-.214989 |
.067565 |
-.023261 |
-3.182 |
.0015 |
|
M. Nem akartam, hogy mások megtudják, milyen nehéz helyzetben vagyok |
.219402 |
.057544 |
.025617 |
3.813 |
.0001 |
|
B. Senki sem törődik azzal, hogy mi történik a másikkal |
.320963 |
.085846 |
.032234 |
3.739 |
.0002 |
|
M. Gondoltam, minden rosszban van valami jó is |
-.243668 |
.064875 |
-.026508 |
-3.756 |
.0002 |
|
D. Személyes értékem nagyrészt attól függ, hogy mások mit
gondolnak rólam |
.231577 |
.070702 |
.025727 |
3.275 |
.0011 |
|
M. Engedtem, vagy egyezkedtem, hogy valamilyen jó eredmény szülessen |
.178910 |
.065678 |
.019285 |
2.724 |
.0065 |
|
M. Több különböző megoldást találtam a problémára |
-.194678 |
.071033 |
-.019919 |
-2.741 |
.0061 |
|
D. Ha valakinek jót teszek, remélhetem, hogy tekintettel lesz erre |
-.198837 |
.063410 |
-.021703 |
-3.136 |
.0017 |
|
D. Boldogságom nagyrészt attól függ, hogy mi történik velem |
.191747 |
.065835 |
.020439 |
2.913 |
.0036 |
|
C. Evéssel, ivással, dohányzással vezettem le a feszültségemet |
.142426 |
.065379 |
.014776 |
2.178 |
.0294 |
|
S. Segít az iskolatárs |
-.206624 |
.095794 |
-.016387 |
-2.157 |
.0310 |
|
Constant |
3.686541 |
.383659 |
--- |
9.609 |
.0000 |
| - az egyének szintjén tapasztalható sérülések, sikertelen megbirkózási kísérletek jelentenek-e és milyen rizikót jelentenek a társadalom, Magyarország egyes régiói számára. |
| |
Beck depresszió |
|
Az ország megyéi |
átlag |
szórás |
eset szám |
S. E. |
|
Baranya |
8.1189 |
9.4808 |
482 |
0.43 |
|
Bács-Kiskun |
8.6737 |
9.2939 |
826 |
0.32 |
|
Békés |
7.2078 |
9.4986 |
653 |
0.37 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
11.4545 |
9.8843 |
1016 |
0.31 |
|
Csongrád |
6.8793 |
7.9641 |
627 |
0.32 |
|
Fejér |
6.9347 |
8.0860 |
539 |
0.35 |
|
Győr-Moson-Sopron |
6.9946 |
9.4105 |
332 |
0.52 |
|
Hajdú-Bihar |
9.0000 |
10.7075 |
740 |
0.39 |
|
Heves |
7.2299 |
8.0754 |
505 |
0.36 |
|
Jász-Nagykun-Szolnok |
7.6907 |
8.9645 |
651 |
0.35 |
|
Komárom-Esztergom |
8.1952 |
8.3442 |
519 |
0.37 |
|
Nógrád |
11.4260 |
12.3295 |
367 |
0.64 |
|
Pest |
7.4127 |
9.0081 |
834 |
0.31 |
|
Somogy |
6.8186 |
9.6111 |
512 |
0.42 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
10.2144 |
11.1594 |
736 |
0.41 |
|
Tolna |
8.9831 |
8.6597 |
401 |
0.43 |
|
Vas |
4.0992 |
6.2053 |
354 |
0.33 |
|
Veszprém |
6.3884 |
7.7702 |
551 |
0.33 |
|
Zala |
8.3582 |
11.1123 |
402 |
0.55 |
|
Budapest |
7.6876 |
9.6772 |
1430 |
0.26 |
|
Teljes minat: |
8.1492 |
9.5443 |
12477 |
0.09 |
|
F érték:18.8792 Szabadság fok:19 Szignifikancia: .0000
|
| |
Az emberek általában aljasak, önzőek és ki akarják |
|
Az ország megyéi |
átlag |
szórás |
eset szám |
S. E. |
|
Baranya |
.8693 |
.8217 |
482 |
0.04 |
|
Bács-Kiskun |
1.0916 |
1.0262 |
830 |
0.04 |
|
Békés |
.8262 |
1.0457 |
656 |
0.04 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
1.2159 |
.9663 |
1019 |
0.03 |
|
Csongrád |
1.1590 |
1.0422 |
629 |
0.04 |
|
Fejér |
1.1673 |
.9950 |
556 |
0.04 |
|
Győr-Moson-Sopron |
1.1098 |
1.0307 |
337 |
0.06 |
|
Hajdú-Bihar |
1.2024 |
1.0728 |
741 |
0.04 |
|
Heves |
1.2367 |
1.0055 |
507 |
0.04 |
|
Jász-Nagykun-Szolnok |
1.1367 |
1.0022 |
651 |
0.04 |
|
Komárom-Esztergom |
1.1387 |
1.0134 |
519 |
0.04 |
|
Nógrád |
1.3973 |
1.0877 |
370 |
0.06 |
|
Pest |
1.0800 |
1.0028 |
838 |
0.03 |
|
Somogy |
.7879 |
.9302 |
514 |
0.04 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
1.2035 |
.9749 |
742 |
0.04 |
|
Tolna |
.8579 |
.7825 |
401 |
0.04 |
|
Vas |
.6977 |
.8560 |
354 |
0.05 |
|
Veszprém |
.7210 |
.7561 |
552 |
0.03 |
|
Zala |
.9975 |
1.0402 |
403 |
0.05 |
|
Budapest |
1.0764 |
.9971 |
1439 |
0.03 |
|
Teljes minta: |
1.0659 |
.9970 |
12540 |
0.01 |
|
F érték:19.2518 Szabadság fok:19 Szignifikancia: .0000
|
| |
A legbiztosabb senkiben sem bízni |
|
Az ország megyéi |
átlag |
szórás |
eset szám |
S. E. |
|
Baranya |
.7303 |
.7804 |
482 |
0.04 |
|
Bács-Kiskun |
.8709 |
.9726 |
829 |
0.03 |
|
Békés |
.7088 |
1.0451 |
656 |
0.04 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
.9686 |
.9881 |
1018 |
0.03 |
|
Csongrád |
.8930 |
1.0007 |
626 |
0.04 |
|
Fejér |
1.1277 |
1.0771 |
556 |
0.05 |
|
Győr-Moson-Sopron |
1.1310 |
1.1174 |
336 |
0.06 |
|
Hajdú-Bihar |
1.4980 |
1.0547 |
741 |
0.04 |
|
Heves |
1.0276 |
1.0346 |
507 |
0.05 |
|
Jász-Nagykun-Szolnok |
1.0859 |
1.0511 |
652 |
0.04 |
|
Komárom-Esztergom |
1.0385 |
1.0372 |
519 |
0.05 |
|
Nógrád |
1.1811 |
1.0629 |
370 |
0.06 |
|
Pest |
.8783 |
.9762 |
838 |
0.03 |
|
Somogy |
.8268 |
.8647 |
514 |
0.04 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
1.2097 |
1.0096 |
744 |
0.04 |
|
Tolna |
.8005 |
.8456 |
401 |
0.04 |
|
Vas |
.6667 |
.8789 |
354 |
0.05 |
|
Veszprém |
.7355 |
.8076 |
552 |
0.03 |
|
Zala |
.8313 |
.9391 |
403 |
0.05 |
|
Budapest |
.8409 |
1.0174 |
1439 |
0.03 |
|
Teljes minat: |
.9552 |
1.0080 |
12537 |
0.01 |
|
F érték:27.2834 Szabadság fok:19 Szignifikancia: .0000
|
| |
Állandóan hibáztatom magam |
|
Az ország megyéi |
átlag |
szórás |
eset szám |
S. E. |
|
Baranya |
.7116 |
.8194 |
482 |
0.04 |
|
Bács-Kiskun |
.5404 |
.7517 |
829 |
0.03 |
|
Békés |
.3720 |
.6714 |
656 |
0.03 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
.7713 |
.8111 |
1019 |
0.03 |
|
Csongrád |
.5510 |
.7860 |
628 |
0.03 |
|
Fejér |
.6151 |
.7323 |
556 |
0.03 |
|
Győr-Moson-Sopron |
.3412 |
.6214 |
337 |
0.03 |
|
Hajdú-Bihar |
.6194 |
.8026 |
741 |
0.03 |
|
Heves |
.5602 |
.7263 |
507 |
0.03 |
|
Jász-Nagykun-Szolnok |
.4808 |
.7364 |
651 |
0.03 |
|
Komárom-Esztergom |
.6339 |
.8131 |
519 |
0.04 |
|
Nógrád |
.6027 |
.8563 |
370 |
0.04 |
|
Pest |
.5459 |
.7786 |
839 |
0.03 |
|
Somogy |
.2957 |
.5281 |
514 |
0.02 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
.6608 |
.8279 |
743 |
0.03 |
|
Tolna |
.5786 |
.7645 |
401 |
0.04 |
|
Vas |
.2994 |
.6481 |
354 |
0.03 |
|
Veszprém |
.4728 |
.6917 |
552 |
0.03 |
|
Zala |
.5236 |
.8203 |
403 |
0.04 |
|
Budapest |
.5427 |
.7720 |
1439 |
0.02 |
|
Teljes minta: |
.5522 |
.7678 |
12540 |
0.01 |
|
F érték:16.4788 Szabadság fok:19 Szignifikancia: .0000
|
| |
Úgy látom, hogy a jövőm reménytelen és a helyzetem |
|
Az ország megyéi |
átlag |
szórás |
eset szám |
S. E. |
|
Baranya |
.6452 |
.9077 |
482 |
0.04 |
|
Bács-Kiskun |
.6867 |
.9900 |
830 |
0.03 |
|
Békés |
.8931 |
1.0868 |
655 |
0.04 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
.8675 |
.8601 |
1019 |
0.03 |
|
Csongrád |
.5517 |
.9183 |
629 |
0.04 |
|
Fejér |
.6673 |
.9275 |
556 |
0.04 |
|
Győr-Moson-Sopron |
.6617 |
.9750 |
337 |
0.05 |
|
Hajdú-Bihar |
.6032 |
.9207 |
741 |
0.03 |
|
Heves |
.6134 |
.9091 |
507 |
0.04 |
|
Jász-Nagykun-Szolnok |
.6989 |
.9868 |
651 |
0.04 |
|
Komárom-Esztergom |
.6031 |
.8545 |
519 |
0.04 |
|
Nógrád |
1.1459 |
1.2276 |
370 |
0.06 |
|
Pest |
.5387 |
.9156 |
839 |
0.03 |
|
Somogy |
.4531 |
.7414 |
512 |
0.03 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
.8394 |
1.0780 |
741 |
0.04 |
|
Tolna |
.7382 |
.8239 |
401 |
0.04 |
|
Vas |
.4011 |
.7621 |
354 |
0.04 |
|
Veszprém |
.4402 |
.7477 |
552 |
0.03 |
|
Zala |
.7494 |
1.1435 |
403 |
0.06 |
|
Budapest |
.7747 |
1.0200 |
1438 |
0.03 |
|
Teljes minta: |
.6895 |
.9630 |
12536 |
0.01 |
|
|
