A nyugdíjasok biztonsága, a munkavállalok felelősége

nemzetközi konferencia - Budapest, 1996 szeptember 26 - 28.

A konferencia a "Financial Security in Retirement, The Role for Employees" London, November 1995. c. nemzetközi konferencia folytatása, fokozott közép-kelet-európai részvétellel. A konferenciát a Magyar Pénztárszövetség és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége szervezi.

A konferencia szervező bizottságát vezetik: Vágó János MSZOSZ, Dr. Skrabski Árpád Magyar Pénztárszövetség, Bryn Davies London Union Pension Service

A konferencia célja: a számlatulajdonosok befolyásának biztosítása a nyugdíjalapok kezelésében. E kérdésben az érvényes magyar törvények nagyon korszerűek, mivel a pénztárak igazgatótanácsaiban a munkavállalói részvétel 100%-os és a TB önkormányzatban pedig 50%-os. Célunk az eddig elért vívmányok megtartása és a környező országokban hasonló jó feltételek kialakítása.

Magyarországon a konferenciának különös aktualitást ad, hogy folyamatban van a nyugdíjrendszer átszervezése, ennek kapcsán kötelezően választható olyan munkanyugdíj alapok létrehozása, amely mögött nincs állami garancia. Ebben a megoldásban elsősorban szűk pénzügyi érdekcsoportok érdekeltek, miközben jelentősen csökkenteni kívánják a munkavállalók beleszólását az alapok kezelésébe.

Azt valljuk, hogy a demográfiai problémákra visszavezethető öregkori financiális krízist elsősorban demográfiai módszerekkel kell megoldani. Azt várjuk, hogy a konferencia állástfoglal majd a TB önkormányzat reformtervével kapcsolatban, hangsúlyozva azt, hogy a közép-kelet-európai régióban az európai demokratikus hagyományoknak megfelelő kötelező társadalombiztosítási és önkéntes kiegészítő rendszereknek van helye. A tőkefedezeti rendszerű független nyugdíjalapoknak - a jelenlegi nyugdíjfolyósítás alapelvének érintetlenül hagyása mellett - az önkéntes pénztárak önfejlődése mentén kell kialakulnia.

A konferenciának kiemelt célja az európai értékek megóvása és továbbfejlesztése. Európa számos országában indítottak támadást a nyugdíjasok - sok esetben alkotmányos jogként is deklarált - biztonsága ellen a versenyképesség növelésére való hivatkozással, mellyel szemben nemzetközi szakszervezeti összefogásra van szükség.

A konferencia tervezett résztvevői: ILO-, AIM-, ISzSzA-, NGO tagszervezeteinek, Európa Parlament /vagy Európai Unió/ Világbank, Közép-Kelet- és Nyugat-Európa szakszervezeteinek és nyugdíjalapjainak képviselői.

1. Az európai nyugdíjrendszerek összehasonlító bemutatása. Az öregkori biztonság európai normái. A magyar nyugdíjrendszer és a tervezett reform ismertetése az európai normák tükrében. Előadók: / ISzSzA képviselője, nemzeti nyugdíjalapok és társadalombiztosítás képviselői/

2. A Világbank szándékai a nyugat-európai, és szerepe a középkelet-európai nyugdíjrendszerek megváltoztatásában. Alternatívák a nyugdíjfinanszírozásra a pénzügyi világszervezet ajánlásai szerint, ezek lehetséges társadalmi hatásai. Előadó: /Világbank képviselője/

3. Az európai munkajog viszonya a nyugdíjrendszerekhez. Az ILO politikája a nyugdíjjárulékok, mint munkajövedelmek tárgyában. Emberi, alkotmányos és szerződéses jogok / ILO képviselője/

4. A nyugdíjas kori finanszírozási krízis szociológiai, demográfiai okai és demográfiai megoldási lehetőségei. Közmegegyezés és bizalom, mint a társadalom által elfogadott nyugdíjrendszert megalapozó tényezők. /Magyar Pénztárszövetség/

6. A szakszervezetek szerepe a nyugdíjalapok működtetésében, az öregkori biztonság megteremtésében./Szakszervezetek képviselői/

7. Az NGO szervezetek szerepe a jóléti rendszerek védelmében. Előadó: /NGO képviselője/

8. A konferencia állásfoglalása, ajánlása. Záródokumentum. Az európai parlamentek, kormányok tájékoztatása. / A konferencia szerkesztő bizottsága/

Az egyes témákat a résztvevők vitája követi. Felvetődhet szekció munka lehetősége is.

Várt eredmény a konferenciától: ráirányítani a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy milyen társadalmi következményekkel számolhatnak a kormányok, amennyiben kizárólag monetáris szempontoknak rendelik alá a jóléti rendszereket. Az európai országok gazdaságának egyensúlyi problémáit európai módszerekkel kell kezelni.

A konferencia részvevőinek el kell határozni, hogy meghatározott rendszerességgel, vagy szükség szerint aktuális témához kapcsolódóan találkoznak és a fórumok munkájába a legszélesebb körben bekapcsolják a civil szervezeteket is.

Skrabski Árpád a Magyar Pénztárszövetség ügyvezető elnöke előadása:
Nyugdíjasok biztonsága

A konferencia résztvevőit az a felismerés hozta össze, hogy a társadalombiztosítási rendszerek többségének finanszírozási válsággal kell szembenéznie. Azt szeretnénk, ha ez a reform rendszerszemléletű megközelítés útján, minden lényeges tényező - így az emberi, szociológiai, demográfiai, pénzügyi tényezők - figyelembevételével, széleskörű véleményegyeztetés és konszenzus alapján alakulna ki, nem pillanatnyi, hanem hosszútávú politikai döntésként.. Egy ilyen megközelítésből több alapelv adódik, ezek között a legfontosabb, hogy

E célt csak másodlagos célként követheti az, hogy a megreformált nyugdíjrendszer

A nyugdíjasok biztonságának kérdése igen sokrétű. A biztonságot szolgálja a nyugdíjpénztárak működésének engedélyezését és ellenőrzését végző állami felügyelet. A magyar Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletének működéséről a konferencia során Dr Radnai György adott tájékoztatást.

A biztonság másik eleme a nyugdíjpénztár tagok, mint tulajdonosok széleskörű joga ami egyaránt vonatkozik a pénztár írányítására, illetve a saját számlájukon nyilvántartott nyugdíjalap sorsának eldöntésére. Dr Radnai György előadásához csatlaklozva erről a második garanciális elemről ennek különösen az emberi, mozgalmi, illetve szociológiai aspektusairól, majdpedig a nyugdíjreform során a reform sikere szempontjából fontos egészség-demográfiai és emberi tényezőkről szeretnék beszélni.

A pénztár tagját, valamint a tag pénztár szerveiben delegált képviselőjét az alábbi jogok illetik meg:

- mint tulajdonosnak széleskörű tájékozódási joga van

- a közgyűlésen részt vehet személyesen vagy küldött útján, szavazhat, tisztségviselőket választhat, tisztségviselői megbízást vállalhat. A pénztártagok jogaikat demokratikus úton, lehetőleg az egy szavazat egy fő alapelv betartásával gyakorolják.

- a pénztártagoknak a pénztárak igazgatótanácsaiban 100 %-os képviseletük van, az ellenörző bizottságban is 100 %-os a képviseletük, kivéve, ha a munkáltatók hozzájárulása eléri a befizetett tagdíjak 50 %-át. Ez esetben a munkáltatónak joga van szavazati joggal képviselőt küldeni az ellenőrző bizottságba,.

- a pénztárak szövetségeket, ezeken belül garanciaalapokat hozhatnak létre

- a pénztártag a pénztárhoz önként csatlakozik

- a pénztártag teljes fedezeti alapjával más pénztárba átléphet

A felsorolt jogok azt a célt szolgálják, hogy a pénztárak közgyűlése, igazgató tanácsa úgy döntsön az általuk képviselt pénztártagság vagyonáról, hogy ezen döntések során maximálisan érvényesítse a pénztár mint közösség és a pénztártagok mint egyének érdekeit. E döntések során érvényesülnie kell a függetlenség elvének amely a magyar törvényben is megerősítést nyert. A függetlenség azt jelenti, hogy a pénztárak közgyűlési és igazgatótanácsi döntései nem kerülhetnek

- az állam,

- a munkáltatók,

- a szolgáltatók, ezen belül az adminisztrációval, vagyonkezeléssel, befektetéssel, értékmegörzéssel, tanácsadással foglalkozó szervezetek, biztosítók, bankok

- politikai pártok

- szakszervezetek

befolyása alá. Amilyen mértékben a függetlenség sérül, olyan mértékben érvényesülnek a döntésekben a pénztártagoktól független érdekcsoportok érdekei, ami szükségszerűen csökkenti a befektetések hozamát és sok esetben veszélyezteteti az egyéni számlákon szereplő összegek értékmegörzését, vagy indokolatlanul magas működési költségeket eredményez.

Amikor egy pénztártag egy pénztárhoz csatlakozik, a pénztár szerveiben a jogait gyakorolja, vagy vállalt kötelezettségeit teljesíti, nem térhet ki az egyéni döntés és az azt megelőző mérlegelés felelősége alól. E mérlegelés pedig elsősorban azon alapul mennyire bízhat

- a törvényi szabályozás állandóságában. illetve szerves fejlődésében

- a pénztár függetlenségében

- a tagok számára deklarált jogok érvényesíthetőségében

- a tisztségviselők megbízhatóságában, szakmai rátermetségében

- mennyire vannak kedvező tapasztalatai a pénztár működésével kapcsolatban

- vannak-e a pénztárnak hagyományai, van-e határozott karaktere

- csatlakozott-e a pénztár garancia alaphoz, vagy milyen pénzügyi garanciákat képes a pénztár biztosítani

Magyarországon jó példa a pénztárhoz való csatlakozás során a bizalom szerepére a VASUTAS Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő NYUGDÍJPÉNZTÁR igen gyors felfutása. E pénztár 1995 őszén alakult és fél év alatt a taglétszáma elérte a 10.000 főt, így megelőzve mintegy 200 korábban alakult pénztárt. Jelenleg a taglétszámot tekintve az első három nyugdíjpénztár között van. Gyors felfutása azzal magyarázható, hogy a MÁV önsegélyző és nyugdíj szervezeteinek több mint száz éves hagyománya van. Vezetői, akik a nyugdíjpénztár alapítását kezdeményezték, jól ismertek, évtizedes szakmai múltjuk van a MÁV egyesületek irányításában. A pénztárat nyitott pénztárként hozták létre, így bárki beléphet a pénztárba.

A bizalom növelésének másik sarkalatos eleme garancia alapok létrehozása, amelyek védik a pénztárakat az esetleges tönkremeneteltől és a pénztár tönkremenetele esetén kártérítik a pénztártagokat. Magyarországon a lakossági betétek korlátozott (1 millió Ft) mértékű garanciáját megoldották az Országos Betétbiztosítási Alap megalakításával. A pénztárhoz csatlakozni kívánók mérlegelhetik, hogy a jövőjükről inkább takarékpénztárakba helyezett, pénzügyi garanciákkal biztosított, betéttel vagy pénztárba történő befizetéssel gondoskodjanak amely utóbbi mögött jelenleg nincs pénzügyi garancia. Ez igen aktuálissá teszi a garancia alapok kérdését.

A jelenlegi törvényi szabályozás szerint garancia alap létrehozása a szövetségek keretein belül történhet. A Magyar Pénztárszövetség előkészítő tanulmányainak felhasználásával - amelyek tükrözik a tagszervezetek álláspontját, továbbá külföldi szakértők véleményét - a magyar Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete szabályozási irányelveket dolgozott ki. Néhány lényeges, garancia alappal kapcsolatos szempont:

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak garancia alapja kialakításához, működtetéséhez szükséges szabályozási irányelvek a pénztártagok védelmére, kártérítésére helyezik a hangsúlyt és az Országos Betétbiztosítási Alap működését tekintik irányadónak. Az alaphoz csatlakozó pénztárak adatszolgáltatásra kell kötelezzék magukat, igy a Garancia Alap segítheti a pénztárak esetleges tönkremenetelének megelőzését. E téren nyilvánvaló az Alap és a Felügyelet szoros együttműködésének szükségessége. A Garancia Alap irányítását végző igazgatótanács vagy a területhez szorosan kapcsolódó intézmények vezetőiből és a pénztárak képviselőiből állna, vagy a pénztárak képviselőiből álló választott testület lenne. Az Alap nonprofit intézmény, amely állami szerepvállalással jönne létre.

A bizalom kialakulása, vagy összeomlása szempontjából alapvető szerepe van annak, hogy az állami szabályozás széleskörű egyetértés mellett természetes fejlődés útján, nagy körültekintéssel, vagy egyeztetés nélkül hirtelen változtatásokkal alakul. Az országban a bizalmatlanság jelentős mértékű, ez különösen áll a fedezettel rendelkező nyugdíjalapokra, hiszen e században a lakosság megtakarításai és nyugdíjalapjai a történelmi események következtében többször megsemmisültek. Utalni szeretnénk a két viágháborúra, a gazdasági válságra, a kikényszerített államkölcsönökre, a nyugdíj és egészségpénztárak vagyonának államosítására. A hátrányos helyzetű lakossági csoportok számára fennáll a veszély, hogy úgy kényszerítik őket öngondoskodásra, hogy közben nem biztosítják számukra az öngondoskodás feltételeit. Mindezek miatt különösen fontos a nyugdíjreform és az ezzel kapcsolatos törvénykezés során az erőteljes kommunikáció a törvényhozók, a kormány, az érdekképviseleti és szakmai szervezetek és a lakosság között.

A nyugdíjasok biztonságát világszerte, alapvetően demográfiai problémák veszélyeztetik. A demográfiai kérdések a demográfiai helyzet módosításával kezelhetők, semmiképpen sem oldhatók meg pénzügyi eszközökkel. Ha el szeretnénk kerülni, hogy az alkalmazott nyugdíjmodell hiányosságai a nyugdíjasok jelentős hányadának tragédiáját okozzák, minden olyan nyugdíjmodellt módosítani kell, amelyik ezt az elvet nem veszi figyelembe.

Kézenfekvő például, hogy elöregedő népesség esetén az aktívak és eltartottak arányát a nyugdíjkorhatár emelésével lehet helyrehozni. Magyarországon ennek többszörösen gátat vet a lakosság munkaképességének csökkenése, egészségének rossz állapota, ami megmutatkozik

Olyan nyugdíjreform, amelyik nyugdíjkorhatár emeléssel számol, miközben elmulaszt intézkedéseket hozni a munkavégző képesség javítása, minőségi átalakítása érdekében nyilvánvalóan nyomorba taszítja azokat a csoportokat, akiknek megemelték a nyugdíjkorhatárát, de nem tudnak számukra munkahelyet biztosítani.

E problémát nem oldja meg, ha a felosztó-kiróvó rendszer helyett vagy azt kiegészítve fedezettel rendelkező nyugdíjrendszert vezetnénk be, hiszen a csökkent munkaképességűek, vagy a megfelelő végzettséggel nem rendelkezők a reformot követően változatlanúl nem tudnak majd folyamatos és megfelelő szinvonalú jövedelemre szert tenni, ezért nem tudnak majd a megélhetésükhöz szükséges nyugdíjalapot sem felhalmozni.

A probléma egyedüli megoldása, ha a nyugdíjreformot megelőzően az aktív korú (illetve a korhatáremelést követően aktív korúvá váló) lakosság létszámát, egészségi állapotát, munkavégző képességét, a munkaerő piacnak megfelelő felkészültségét vállalkozó kedvét, munkahely teremtő képességét javítjuk. Az első világháborút követő magyar tapasztalatok, valamint legújabb, itt csak nagy vonalakban ismertetett kutatási eredmények alapján (Wilkinson, Kopp, Skrabski), e cél a családok támogatásával, az oktatás fejlesztésével és civil szervezetek, ezek közül is elsősorban az egészségpénztárak alapításával, működtetésével érhető el.

Az oktatás terén egyaránt fontos a minőségi alsófokú oktatás, például cigány gyermekeknek szervezett kiscsoportos oktatás, az idősebbek számára szervezett szakképesítést adó szakmai átképzés és a megfelelő színvonalú felsőszintű oktatás. Ha a munkaerőpiac hatékonyságát akarjuk növelni, mindenkinek lehetővé kell tenni a saját színvonalán a továbbképzést, aki ezt igényli, sőt ezt az igényt megfelelő szociális kommunikációval fel is kell kelteni.

Az oktatás jelentőségére, továbbá az önkormányzatok szerepére jó példa néhány kis tigrisként emlegetett dunántúli régió. Székesfehérváron például az önkormányzat a befektetéseket ösztönző politikája mellett jelentős iskola fejlesztő politikát folytat. A város a magyar elektronikai és számítógépipar korábbi fellegváraként amúgy sem nélkülözte a jól képzett szakembereket. Az önkormányzati politika és a munkaerőpiac kedvező helyzete egyre gyorsuló ütemű külföldi és hazai beruházások sorát eredményezte. Ez kedvezően hatott vissza a munkanélküliségi ráta alakulására.

Azok a tanácsadók, akik a megszorítások jegyében egyidejűleg akarják a nyugdíjkorhatárt emelni, a nyugdíjrendszerbe várományfedezettel rendelkező elemet bevezetni és az oktatás költségkeretét csökkenteni súlyosan ellentmondásos helyzetet idéznek elő, hiszen miközben a nyugdíjrendszer demográfiai problémáit próbálják pénzügyi eszközökkel kezelni, megakadályozzák a problémák demográfiai eszközökkel történő megoldását. Az IMF magyarországi képviselői részéről tapasztalhattuk, hogy a nyugdíjreform felgyorsítását szorgalmazták, miközben határozottan felléptek a kisebb településeken a minőségi oktatás visszafejlesztése érdekében és általában szorgalmazták az oktatásra fordított összegek radikális csökkentését. Ez az ellentmondásos viselkedés (double-bind) az érintettek bizalmát nagy mértékben megrendíti és megkérdőjelezi a szakértők tájékozottságát a Magyar viszonyokkal kapcsolatban.

A nyugdíjreform bevezetésénél, az érett nyugati demokráciák kormányzási stílusának megfelelően fontos, hogy a reform szerves fejlődés keretében valósuljon meg. Az érintettek bizalmának megőrzése, erősítése érdekében célszerű lenne a társadalombiztosítás reformját az önkéntes nyugdíjpénztárak továbbfejlesztésével kapcsolni össze. E megoldás egyaránt szolgálja

- a nyugdíjra vonatkozó különböző lakossági igények maradéktalan kielégítését

- a hazai tőkepiac fellendítését

- az állami adó jellegű befizetések csökkentését, hiszen önkéntes hozzájárulás nem tekinthető adóbevételnek, amig a kötelező igen

- a pénztárak függetlenségét és a pénztártagok jogainak teljeskörű gyakorlását

- tapasztalatok szerzését a pénztárak, azok szövetségei és garancia alapjaival kapcsolatban

Az önkéntességgel együttjáró bizalomra ugyancsak szükség van ahhoz, hogy a lakosság vállalja a nyugdíjpénztárakba történő befizetéseket. Kötelező rendszer esetén fennáll a veszélye annak, hogy az érintettek - a jelenlegi társadalombiztosítási hozzájáruláshoz, vagy a jövedelemadóhoz hasonlóan - mindent megtesznek, hogy kibújhassanak a fizetési kötelezettségek alól. A nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban, a lakosság körében mindenképpen ki kell alakuljon egy olyan pénztártagi öntudat, ami e században a vasutas nyugdíj egyesületek tagjait jellemezte. Ez a társadalmi szintű bizalom és társadalmi kohézió szükséges ahhoz, hogy megalapozza azt, hogy az önkéntes rendszert kötelező formában mindenkire kiterjesszék.

Egy 1994-95-ös, általunk szervezett, országosan reprezentatív (n:14 000) adatfelvétel eredményeként az 1. ábrán a rokkantsági arányok láthatók a végzettség függvényében. Feltételezhető, hogy növelve a végzettségi szintet, és képességfejlesztő tréningekkel csökkentve a depressziót, növelve a megbirkózási készséget, csökkenthetjük a rokkantak számarányát, a táppénzes napok számát, illetve a kórházak igénybevételét. Lineáris programozás segítségével modelleztük a továbbképzés és képességfejlesztés várható hatását. Ez látható a 2 -4 ábrákon.