 |
Czöndör Gyula:
Egészségpénztárak, mint a társadalombiztosítás decentrumai - Avagy miért éri meg mindenkinek az önkéntes kölcsönös egészségpénztár?
Budapest, 1998. február 17.
Az államháztartási reform célkitűzései között kiemelt jelentősége van a társadalombiztosítás, az egészségügy, egészségbiztosítás megújításának. E megújítási folyamat egyik eleme - az államháztartási reform végrehajtási tervei alapján - az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak szerepének növelése. (A kormány 1062/1996. VI. 4. sz. határozata az államháztartási reformról.) /E fejlesztési irány melletti döntés korábbi szakmai elhatározásokon nyugszik. A hazai társadalombiztosítás kialakulásának történetét, a külföldi társadalombiztosítási rendszereket tanulmányozva 1989-90-re - a forráscsere időpontjára - nyilvánvalóvá vált, hogy helyzetünkből eredően a francia társadalombiztosítás egészségbiztosítási rendszerének szerkezeti megoldásai szolgálnak mintául. Franciaországban a társadalombiztosításhoz kiegészítő szervezetként kapcsolódnak az egészségpénztárak (Mutuel). Az egészségpénztár működtethet ellátó intézményt, ahol a társadalombiztosítási jogon járó szolgáltatást is nyújtanak a pénztártagoknak, melyet a TB finanszíroz./ Tehát, az államháztartási reform jelenlegi szakaszában már rögzítette a közhasznú egészségügyi ellátás és finanszírozás szerkezeti felépítését, amelyre a reform további folyamata felépíthető, annak kiindulópontját jelenti. A törvények, végrehajtási utasítások, rendeletek elkészültek. Az államháztartási reform befejező szakaszaként az adott szabályozási keretben történő tartalmi, gyakorlati fejlesztéssel tudjuk a várt kedvező eredményeket elérni
1997 év végéig harmincöt egészségpénztár alakult, taglétszámuk összesen tízezer főre tehető. (1999 januárjában 27 egészségpénztár működik az agészségpénztári tagok száma pedig 30.000,- fő.) Az egészségpénztárak részben még mindig alapítási helyzetben lévőnek tekinthetők, és közülük több már évek óta nem fejlődik. A közelmúltban azonban alakultak olyan nyílt egészségpénztárak is, amelyek fejlődőképességüket már bizonyították.
Az egészségpénztárak fejlődése több oknál fogva maradt vissza. Nevezetesen, többek között a legfontosabb okok:
- egészségkultúránk fejletlensége és ezen belül társadalmi szintű
kockázat érzéketlenség (az egészséget a kórházban, a patikában
lehet "kapni" mint szolgáltatást),
- a szolidaritás, társadalmi kockázatközösség és az egészségben
való személyes felelősség gondolatának, gyakorlatának (öngondoskodás)
hiánya,
- az ellátás paraszolvenciára épülő piacának (hanyatló) léte,
- a társadalombiztosítás körüli több mint évtizedes bizonytalanság,
zavarok, a szolgáltatások definiálatlansága, amely csak az elmúlt hónapokban
kezdett megváltozni.
Egészségpénztárak szerepének növelése érdekében az alábbiakat kell eldönteni:
- Az egészségpénztár társadalombiztosítás szempontjából lehet kiegészítő, és az államháztartási reformnak megfelelően "elismert". Az elismert egészségpénztár fogalma olyan egészségpénztárt jelent, amely megfelel a társadalombiztosítással (Országos Egészségbiztosítási Pénztárral) megkötendő szerződés követelményeinek. Tehát képesek a tagság részére társadalombiztosítás által finanszírozott ellátások, szolgáltatások bizonyos körének szerződéses alapon való nyújtására, amelyeket az egészségpénztárak szolgáltatásai kiegészítenek. Egyben a tagság szempontjából társadalombiztosítási kifizetőhelyként működhetnek, elláthatnak ügyviteli feladatokat. /Nem jelenti az elismert egészségpénztár a Társadalombiztosítás, Országos Egészségbiztosítási Pénztár alternatív intézményét, mivel ez esetben a társadalmon belüli különbségek szakadékká mélyülnének. A mindenkori jó kockázatúakra - a fiatalok és/vagy gazdagok és/vagy egészségesek - és a mindenkori rossz kockázatúakra - öregek és/vagy szegények és/vagy betegek - bomlik a társadalom. Megszűnik az európai kultúrákra jellemző szolidaritás, nem érvényesül a társadalom kockázatközösség elve és gyakorlata. Súlyos visszafordíthatatlan folyamatok következnek, amelyek a társadalmi békét is veszélyeztetik./
- Megjegyezzük, hogy a jelenlegi rendszerünk az Európai Szociális Karta követelményeinek megfelel. - Többekben fölmerül a társadalombiztosítás és különböző alternatív szervezetek közötti verseny kedvező hatása. E gondolat nem tartható. A tarthatatlanságát jól szemlélteti Németország, ahol pedig több egészségpénztár (betegpénztár) működik egymás mellett, sok évtizedes homogén ügyviteli, informatikai háttéren alapuló folyamatos elemzés és kiegyenlítő pénzalap tapasztalatai alapján 1996-tól engedélyezik a pénztárak tagságának az egyik pénztárból a másikba való szabad átlépését, vagyis a pénztárak közötti versenyt.
Miért jó megoldás az elismert önkéntes, kölcsönös egészségbiztosítási pénztári rendszer fejlesztése?
- Az egészségpénztár érdekelt az egészségügyi költségrobbanás lefékezésében, az öngondoskodás olyan formája, amely reálisabbá teszi az állami felelősségvállalás kényszerét.
- Csökkenti a szolgáltatásokkal szembeni elégedetlenséget, mert míg az államilag garantált kötelező társadalombiztosítás általános elvárásokat teljesít, az önkéntes egészségpénztár kisebb közösségek, egyének egészségi szükségleteit, igényeit képes kielégíteni szolgáltatásaival.
- Költséghatékony, mert az állampolgárok (tagok) közvetlen kontrollja alatt áll a működés, költségfelhasználás (bizalmi elv!).
- A humán erőforrásokkal való "gazdálkodás" intézménye az egészségpénztár a gazdasági, kulturális, etikai felemelkedésünk a humán erőforrások védelmét - a testi, lelki, szellemi jó állapotot, fejlődést kiemelt céllá teszi. Érvényesülhet a szükségletkommunikáció. Mindez megfelel az államháztartási reform célkitűzéseinek, amelyben az "életmód átalakítását" és az "egészség őrzését" szolgáló fejlesztések és intézmények megerősítését írja elő a Kormány.
- Az egészségpénztár tagsága tulajdonosi szerepbe kerül, tehát a rossz gazdálkodás, és a pazarló szolgáltatás veszélyezteti érdekeit. Akarva-akaratlanul tisztában lesz azzal, hogy az egészség milyen keretek között, milyen ráfordítással tervezhető, milyen egészségmagatartás mibe kerül, mibe kerül valójában a gyógyszer, egy szolgáltatás, egy beruházás. Tisztában lesz a saját és a tagság egészének egészségi állapotával. Látni fogja, hogy milyen szolgáltatási stratégiák, milyen előnnyel-hátránnyal-kockázattal járnak, milyen ráfordítással valósíthatóak meg. Tájékoztatás és tájékozódás az egészségpénztár tagok tulajdonosi szerepéből eredő joga és kötelezettsége. Az éves közgyűlésen mindezekről dönteni kell! Mód van arra, hogy az egészségpénztár követelte aktivitással a passzív, gyakran csak panaszkodó egészségmagatartást fokozatosan felelős, aktív magatartássá fejlesszük.
- Az önkéntes kölcsönös egészségpénztár üzemeltethet szolgáltató intézményt, amely a tulajdonában lehet, és ha megfelel a törvényi feltételeknek, akkor szerződést köthet az OEP-pel. Tehát, az egészségért viselt felelősség funkcionális decentrumai kialakulhatnak, és ezek késztetik a szolgáltatókat a versenyre.
- Új tartalommal töltjük meg a szociális-egészségügyi közvagyon fogalmat. Több település önkormányzata, erős munkaadók, munkavállalók, polgárok lesznek az üzemeltetők, tulajdonosok. Az intézmények valós köztulajdonná válnak.
- Az egészségpénztár, mint önszabályozó rendszer működik, mely képes a szükséglet-szolgáltatás-finanszírozás dinamikus egyensúly fenntartására. E szabályozás érdekében a tagok egészségi szükségletfelvételén alapuló egészségtervezési és modellezési rendszert kell kialakítani. Az egészségtervezési rendszer a pénzügyi gazdasági tervezéssel összehangoltan, összekapcsolva kell működtetni. E követelmény rendszerelméleti szempontból azt jelenti, hogy az egészségpénztár működése szabályozott, visszacsatolásokon alapul.
- Az egészségpénztár megteremti az elmaradó kárban való érdekeltséget. A jelenlegi rendszer érdekeltségének alapja a kárkezelő (kényszer) szolgáltatási kínálat keltette kereslet, melyet elsősorban a gyógyszergyártók, az orvostechnológia gyártók, a kereskedők, a temetkezési vállalkozók alakítanak és a társadalom, a betegek finanszíroznak. A reform egyik döntő eleme az egészségmegőrzés, megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció egyensúlyának optimalizálásához szükséges érdekeltségi rendszer kialakítása.
- Az egészségpénztár működése szolgáltatási ajánlásokra épül, amelyek az egészségi kockázatkezelés módszerein, gyakorlatán alapulnak, egyben a szolgáltatás nyújtók tapasztalatai alapján változhatnak.
Egészségbiztosítási, egészségügyi törvény, valamint az egészségpénztárakra vonatkozó kormányrendelet elmúlt hetekben, hónapokban való hatályba lépésével az egészségügyi - egészségbiztosítási rendszer reformjának szerkezeti felépítése, megalapozása befejeződött.-1998 február
Az egészségügyi-egészségbiztosítási reform következő szakaszának - a tartalmi, működési megújításnak - alapját az elismert és a kiegészítő egészségpénztár mint új tartalmat hordozó intézmény jelenti.
Tartalmi, működési megújításhoz szakmai, társadalmi párbeszédre, közmegegyezésre és nem utolsó sorban erőösszpontosításra van szükség.
|
|
