A banknak van-e pénztára, vagy a pénztárnak bankja?

Az egészség és nyugdíjpénztárak civil szervezetek, ezek felügyelete különbözik a pénzintézetek felügyeletétől!
(1999. május)

     1993-ban, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény megalkotása során, a törvényalkotók szeme előtt több nyugati példa lebegett, ezek a német "Krankenkasse", a francia, belga, holland "mutualité" vagy az angol "providence", "friendly society". Minden országban más nevet kaptak ezek a nonprofit civil szervezetek, attól függően, hogy a polgári önszerveződésre, vagy az előgondoskodásra helyeződött a hangsúly.

     Az új magyar jogintézmény a német elnevezés alapján kapta a "pénztár" nevet. Az elnevezés félreértések sorozatát indította el, amit a mai napig nem sikerült tisztázni. Aki először hall "biztosító pénztár"-ról, pénzintézetre, új típusú biztosító társaságra és nem önsegélyző egyesület típusú szervezetre gondol, amelyik társadalombiztosítási funkciókat egészít ki (önkéntes pénztár), vagy lát el (magán vagy elismert pénztár). Pedig a magyar törvény szerint a "pénztár"-nak nevezett szervezetek a tagok tulajdonában vannak olyan módon, hogy minden tag azonos arányt képvisel, ami azt jelenti, hogy egyik tag sem szerezhet többségi tulajdont, kerülhet domináns helyzetbe. Ebből az alaphelyzetből következik, hogy a pénztár közgyűlésén keresztül a tagok valódi és teljes hatalmat gyakorolhatnak, ahol képviseletük 100 %-os. A pénztár ügyeit irányító igazgatótanács polgári megbízás alapján működik és a tagoknak a polgári törvénykönyvben megbízásos jogviszony esetére meghatározott felelősséggel tartozik. A pénztárak vagyona a tagok elidegeníthetetlen magánvagyona.

     A magyar törvényalkotási folyamat közben robbant ki az angliai Maxwell botrány, amely arról szólt, hogy Maxwell úr a saját vállalatainak dolgozói számára létrehozott nyugdíjalapot hitelfedezeteként használva eltüntette. Ez arra ösztönözte a magyar jogalkotókat, hogy a pénztárakban egyéni számlára elhelyezett, tagok tulajdonát képező összegeket minden lehetséges eszközzel megvédjék. Erre vezethető vissza a munkaadók korlátozott joga még akkor is, ha nagy összeggel járulnak hozzá a munkavállalók tagdíjához. A tulajdonosi helyzet a közgyűlésben lehetőséget ad a tagoknak, illetve megbízottjaiknak a pénztár működésének ellenőrzésére, ami a garancia lényeges eleme. A törvény keretet adott szövetség és garanciaalap létesítésére és Magyarországon szokatlan mértékben felelőssé tette az Állami Pénztárfelügyeletet arra nézve, hogy az állampolgári szociális alkotmányos jogokat, ezen belül a nyugellátáshoz és az egészséghez való jogot érvényesítse, a pénztárak működését figyelemmel kísérje és már a problémák kialakulásának kezdeti stádiumában beavatkozzék. Több mint öt éves tapasztalat azt mutatja, hogy a pénztárszakma stabil, annak ellenére, hogy 1998 évvégéig 305 önkéntes és 37 magán nyugdíjpénztár alakult. A stabilitás egyik jelét, egyben megerősítését jelenti, hogy a pénztárak eddig megalakult összesen hat különböző szövetsége fórumot hozott létre és etikai kódexet fogadott el. Ezt a konszenzusos döntést az Állami Pénztárfelügyelet ösztönözte, segítette.

     A legnagyobb tapasztalható veszélyforrás abból származik, hogy a pénztáraknak kötelességük tagjaik pénzét befektetések útján gyarapítaniuk, így szükségszerűen kapcsolatba kerülnek a bank, biztosító és értékpapír szakmával, mint szolgáltatókkal. Az eddig tapasztalható rendellenességek nagy része a pénztárak és szolgáltatóik együttműködéséből származik. Erre példa egy bróker cég, mint szolgáltató, amely nem tudott elszámolni a hasonló nevű nyugdíjpénztár vagyonával, mivel azt törvényellenesen fektette be. A pénztártagok érdekeit az szolgálná, ha a vagyonkezeléssel, befektetéssel foglalkozó szolgáltatókat legalább olyan szigorúan ellenőriznék, ahogy ezt a pénztárak esetében tapasztaljuk.

     Hogy hová vezet, ha a szolgáltatók meghatározó szerepet szereznek a tőlük szolgáltatást megrendelő pénztárakkal kapcsolatban, ezt a magán nyugdíjpénztárak alapításával kapcsolatos törvénysértések során megfigyelhettük. A magán nyugdíjpénztárak szintén nonprofit civil szervezetek, amelyek elsősorban abban különböznek az önkéntes pénztáraktól, hogy a tagdíjat a pénztárba nem a társadalombiztosítási járulék kiegészítéseként, hanem a társadalombiztosítási járulék egy része helyett fizetik be. Ezzel a tagok számára csökken a társadalombiztosítási nyugdíjszolgáltatás, amit a magánpénztári nyugdíjszolgáltatás helyettesít. A magán nyugdíjpénztárban csak annyi nyugdíjat kap a tag, amennyire az egyéni számláján a befizetéseiből származó összeg alapot ad. Csak azoknak érdemes átlépni a társadalombiztosítási rendszerből a magán nyugdíjpénztár rendszerbe, akik képesek kellő pénzösszeget egyéni számlájukon felhalmozni. Erre elsősorban a fiatalabbak, és azok képesek, akiknek várhatóan folyamatosan lesz állása és magasabb a fizetése. A magánpénztárak beindulásakor becslések készültek arra nézve, hányan lesznek, akiknek megéri az átlépés és ez mekkora forráselvonást jelent a társadalombiztosításnál. A pénztárakkal szerződéses viszonyba álló szolgáltató szervezetek erőteljes ügynöki marketing tevékenysége következtében, amelynek során számos törvénysértés is történt, a vártnál többen léptek át a magánpénztárakba. Ennek két súlyos következménye az előre jelzettnél nagyobb mértékű forráskivonás a társadalombiztosításból, továbbá olyan tagok átlépése, akiknek ez nem nyereséget, hanem veszteséget jelent, így a jövendőbeli nyugdíjuk van veszélyben. A szolgáltató szervezetek minden határon túl jelentkező profitéhsége nyilvánvalóan szembe került a nyugdíjpénztár tagok érdekeivel.

     Az üzemeltetési, vagy befektetési profit reményében akár önkéntes, akár magán pénztár alapítását támogató bankoknak vagy biztosítóknak a pénztár nem tulajdona, hanem önálló jogi személy, aki polgárjogi szerződés alapján állapodik meg ezekkel a szolgáltatókkal. A pénztár bizonyosan meg fogja szüntetni ezeket a szolgáltatói szerződéseket, ha az üzemeltetési költségek magasak, vagy a befektetési eredmények számára kedvezőtlenek.

     A szolgáltatókat több felügyeleti szerv, így az Állami Pénzintézeti és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosítás Felügyelet és a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzi. A pénzintézeteket és az értékpapír piacot felügyelő állami felügyeletnek nincs olyan szigorú felelőssége és ennek megfelelő, törvény adta hatásköre, mint az Állami Pénztárfelügyeletnek. Másrészről a bank és értékpapír szakma felügyeletével megbízott szervezet elsődleges feladata a gazdálkodásra vonatkozó alkotmányos jogok, nevezetesen a szabad versenyhez fűződő jog érvényesítése, elsődleges célja a pénzintézetek stabil működése, amelynek könnyen alárendelődhet a pénztártagok vagyona megőrzésének és gyarapításának követelménye. A szabad verseny érvényesítésével megbízott felügyelet ellentétes alapokon áll és más érdekeket képvisel, mint a megfelelő nyugdíjak biztosításának alkotmányos kötelezettségét képviselő Állami Pénztárfelügyelet. A szolgáltató pénzintézeteket felügyelő szervezetek gazdasági társaságokat, amíg az Állami Pénztárfelügyelet civil szervezeteket ellenőriz.      A törekvés a biztosító társaságok képviselői részéről szinte naponta megfogalmazódik, hogy a pénztárak szolgáltatásait biztosítási termékekkel váltsák fel. A törekvés könnyen vezethet olyan magántulajdonosi jogokat sértő manipulációkhoz, amelyek a pénztárak megszűnését és helyettesítését célozhatják pénzintézeti konstrukciókkal. A pénztárak megszüntetése vagy átalakítása olyan jogi képtelenséget jelent, hogy a közel kétmillió pénztártagot megfosztanák tulajdonosi jogaiktól. Ez egyben csökkentené a nyugdíjakat biztosító garanciákat. Nyilvánvaló, hogy a pénztárszakmának az lenne jó, ha a felsorolt felügyeletek fel lennének ruházva a biztosítók, a bankok és a brókerek szigorúbb ellenőrzésének kötelezettségével és jogosítványaival. Másrészt jó lenne, ha a különböző szakmai területeket képviselő és felügyelő állami szervezetek a hatókörök tisztázásával és összehangolásával megvalósítanák a teljes terület konszolidált működését.

     Reménykedünk abban, hogy egy rosszul sikerült névadás, amelynek során "biztosító pénztár" nevet kapott egy civil kölcsönös segélyszervezet, félreértések sorozatán át nem jut el a magyar kölcsönös önsegítő civil mozgalom meggyengítéséig, hanem inkább e mozgalom megerősödve az egyik lényeges eleme lesz a polgárság anyagi biztonságának, megerősödésének.

Dr. Skrabski Árpád főiskolai tanár
A Magyar Pénztárszövetség elnöke