1997. szeptember - Napirenden a pénztártörvény módosítása

     Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 1993. december 6-án lépett hatályba. 1996. tavaszán került sor a törvény eddigi egyetlen módosítására - 1996. évi XV. törvény - melynek célja az egyre gyarapodó pénztárak működése során felmerült legégetőbb problémák "akadályelhárító" jelleggel történt orvoslása volt.

     Az elsőként megalakult pénztárak immár három éves múltra tekintenek vissza. Az eltelt időszakban mind a pénztárak, mind a pénztárfelügyelet részéről már elegendő gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre ahhoz, hogy sor kerüljön az Öpt. átfogó módosítására, melynek során természetesen beépítésre kerülnek az időközben megjelenő vagy módosuló kapcsolódó jogszabályok rendelkezései is.

     Az előkészítő munkában a Pénztárfelügyelet munkatársain kívül külső szakértők, a pénztárszövetségek és a pénztárak képviselői is részt vettek az erre a célra létrehozott Törvénymódosító Fórum keretében.

      A módosítás céljaként megfogalmazott alapelv a biztonság és garancia. E gondolat jegyében kerültek meghatározásra a törvénymódosítás főbb csomópontjai.

     A változások egyaránt érintik a pénztár működését, a pénztári tevékenység szereplőit / pénztár, pénztártag, munkáltató, támogató/, valamint a Pénztárfelügyeletet.

     A pénztár működésével összefüggésben szükségessé vált az önkormányzati szervek működési szabályainak részletesebb kidolgozása, a küldöttközgyűlések és a küldöttválasztásokra vonatkozóan.

     A jelenleg hatályos törvények rendelkezései nem felelnek meg a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény előírásainak, ezért az alapelvek kiegészülnek a nyilvánosság és adatvédelem szabályaival.

     Az utóbbi időben megindult a pénztárak centralizációs törekvése. Ezt jelzi, a munkahelyi, illetve kis létszámú pénztárak beolvadása a nagyobb országos pénztárakba. A lebonyolítás megkönnyítése érdekében kidolgozásra kerülnek az összeolvadásra és a beolvadásra vonatkozó részletes rendelkezések.

      A pénztárak gazdálkodása szempontjából alapvető fontosságú, hogy az alapok befektetéseinek kiadásait annak az alapnak a terhére lehet majd elszámolni, amelynek befektetése során a költségek felmerülnek.

     Szintén idekapcsolódik a belépési /regisztrációs díj fogalmának beépítése, amely a tag számára egyszeri befizetési kötelezettséget jelent és akár teljes egészében a pénztár működési alapjába kerülhet.

     A munkáltatói tagokat érintő változás, hogy a munkáltatói hozzájárulás eddigi két formája - fix összegű, illetve a munkabér meghatározott százaléka - a jövőben egymással is kombinálható lesz.

     A támogatók köre - összhangban a munkáltatói tagra vonatkozó rendelkezésekkel - kibővül a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokkal.

     Külön fejezet tárgyalja majd a megtakarítások és szolgáltatások védelmét szolgáló intézmény a garanciaalap létrehozásának és működésének szabályait.

      A felsorolt változások csak kiragadott példák az Öpt. egészére kiterjedő módosításokból, amelyek a fentieken kívül érinteni fogják a pénztárak működéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket, a tisztségviselők felelősségét, az összeférhetetlenségi szabályokat, a tevékenységi és engedélyezési eljárást és a felügyeleti intézkedéseket, valamint az önsegélyző- és egészségpénztárak speciális szabályait.

     A törvény e részének módosítása azt célozza, hogy a továbbiakban hatékonyabban segítse elő az egészségpénztárak alakulását és a lakosság is felismerje az öngondoskodás jelentőségét, és az egészségpénztári tagság előnyeit. A jogalkotási munkálatok további fontos törekvése, hogy az egészségpénztárak megtalálják és elfoglalhassák a helyüket az egészségügy és az egészségbiztosítás megújuló rendszerében. Az elgondolások szerint bővülni fog az egészségpénztárak tevékenységi köre. Az egészséges életmód kialakítása, a társadalom és a gazdaság szempontjából oly fontos egészségmegőrzés, a gondozásra szorulók szakszerű ellátása érdekében a pénztáraknak meg kell adni a lehetőséget, hogy tagjai számára sportolási, üdülési, gyógyüdülési és ápolási-gondozási szolgáltatásokat is nyújthassanak.

      A pénztár gazdálkodásának tervezése megkívánja, hogy előzetesen felmérje a tagsági körben a szolgáltatások iránti szükségletet. Ez a rendszer megköveteli, hogy rendszeresen vizsgálják a tagság egészségi állapotát és ezeket az adatokat nyilvántartsák. Az ilyen rendszer már rövid távon is meghozhatja az eredményt azzal, hogy a betegségek kialakulását megelőző programokkal jelentősen csökkenthetők a gyógyításra, a táppénzre fordított kiadások.

      Az egészségügyben tapasztalható reformtörekvésekkel és az egészségügyi privatizáció várható felgyorsulásával összhangban a pénztáraknak is lehetőséget kell adni önálló egészségügyi intézmények működtetésére. Ilymódon az egészségpénztárak szerepet vállalhatnak abban, hogy az anyagi gondok miatt bezárni kényszerülő, de valós szükségleteket kielégíteni képes egészségügyi személyi és tárgyi kapacitásokat hasznosítsák, az egészségügyi szolgáltatások területi eloszlását kiegyenlítettebbé tegyék. Az egészségügyi intézmények működtetése során a pénztárak szerződéses kapcsolatba léphetnek az egészségbiztosítás rendszerével, így az egészségügyi ellátás rendszerébe integrálódhatnak. Az állami egészségbiztosítás rendszerével való kapcsolat feltételeit ki kell alakítani. Kérdés, mi szükséges mindehhez? Számos észrevétel hangzott el már eddig is. Vannak pénztári szakemberek, akik a nyugdíjpénztárakhoz hasonló egyéni számlás rendszert tartják üdvözítőnek, míg mások ragaszkodnának a teljes szolidaritás fenntartásához.

      Vannak javaslatok arra, hogy az egyszeri nagyobb összegű, vagy a rendszeres tagdíjon felüli befizetések fejében a szolgáltatásokat lehessen kiterjeszteni a pénztártag családtagjaira is.

      Régi követelés, hogy az egészségpénztárba fizetett tagdíj is ugyanolyan adókedvezményre jogosítson, mint a nyugdíjpénztári befizetések esetében.

      Javaslatok hangzottak el a ciklikus várakozási idő bevezetésére, valamint arra, hogy tagdíjfokozatok között lehessen választani, amelyekhez eltérő szolgáltatási csomagok tartoznak.

     Időszerűnek tartják sokan azt is, hogy a különböző típusú pénztárak közötti átlépés lehetősége biztosított legyen.

     Ezek a tézisszerű felsorolások talán alkalmasak arra, hogy a gyakorló pénztári szakemberek ezeket részben kiegészítsék, másrészt a saját egyéb javaslataikat megfogalmazzák.

     Az Öpt. módosítása alapvetően befolyásolhatja az önkéntes pénztárak működését. A pénztárak vezetőinek maguknak is közre kell működnie abban, hogy a szükséges változtatások valóban a pénztártagok érdekeit, ezen keresztül a pénztárak növekedésének dinamizmusát szolgálják. Az elmúlt évek gyakorlata során bizonyára megfogalmazódtak azok az igények, amelyeknek mindenképpen be kell épülni a módosított törvénybe. A Magyar Pénztárszövetség szeretné összegyűjteni ezeket a javaslatokat, melyeket november elején tartandó pénztárklub keretében bocsátana vitára az érdekeltek körében. Addig is kérjük, hogy javaslataikat levélben, faxon, de akár telefonon is juttassák el hozzánk.