Milyen nyudíjrendszert kíván a magyar állampolgár?

A Magyar Pénztárszövetség 1996 április 26-án rendezett sajtótájékoztatója

A sajtótájékoztató célja a magyar állampolgárok nyugdíjrendszerrel kapcsolatos kívánságát feltáró 12.500 személy kikérdezésével végzett országosan reprezentatív adatfelvétel eredményeinek ismertetése. A felmérést a Magyar Pénztárszövetség részvételével, a MTA T013423 sz. OTKA téma keretében, együttmuködve az OEP pályázatot e célra elnyert SOTE Magatartástudományi Intézettel, 1994-95 ben történt és a lakosság egészségi állapotára és szükségleteire vonatkozott. Az eredményeket summázva megállapíthatjuk, hogy a megkérdezettek arra a kérdésre, hogy hogyan akarnak az öregkorukról gondoskodni, az alábbi arányban választották a társadalombiztosítást, amelyet nyugdíjpénztári szolgáltatással egészítenének ki:

társadalombiztosítás 82,5 %

önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztár 54,6 %

A megkérdezettek az alábbi gondoskodási formákat tartják a legfontosabbnak

A felsorolt eredmények azt jelentik, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége a társadalombiztosításban bízik a legnagyobb mértékben.

A nyugdíjas korról való gondoskodási formák közötti választás bizalom kérdése. E bizalmat elsősorban az dönti el, hogy a szolgáltatók magatartása mennyiben felel meg a közgondolkodásnak és elvárásoknak, működésük mennyire látható át és ellenőrizhető. Mivel állami garancia áll a társadalombiztosítás szolgáltatásai mögött, ez mindenki számára szerződéses és alkotmányos jogon alapuló minimális biztonságot jelent.

A társadalombiztosítás és a közhasznú (non-profit) szervezetek közpénzek felett rendelkeznek, ezért minden döntésük a Számvevőszék állandó ellenőrzése mellett a sajtó reflektorfényében történik. Hónapokon át téma 150 millió forint odaítélése egy kórház számára, vagy egyetlen irodaház felépítése. Az üzleti területen működő pénzintézetek a közhasznú szférától eltérő tulajdonosi érdekek, a vállalati önállóság és az üzleti titok érvényesülése miatt sokkal kevésbé vizsgálhatók és publikusak. A bankkonszolidáció során a pénzintézetek is hozzájutottak közpénzekhez az említett összeg mintegy 2000 szeresét szerezték meg, egy-egy banknak az említett összeg 100-200 szorosa jutott. Eközben a pénzintézetek számára több száz irodaház épült, mégsem hallott a sajtóból tájékozódó állampolgár a közpénzek felhasználását végző vizsgálatok eredményeiről. Racionális magatartás, hogy inkább bíznak az emberek azokban az intézményekben, ahol a közpénzek felhasználását állandóan ellenőrzik. Mindez magyarázatul szolgál arra nézve, miért várja a megkérdezettek 82,2 %-a a nyugdíját a társadalombiztosítástól.

Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak működéséről van hároméves tapasztalat, miután a tagok száma ugrásszerűen nő és elérte a 200 ezer főt. Amíg egy üzleti pénzintézetnél a részvényesek, itt viszont a tagok a tulajdonosok. A tagok tulajdonosi joguknál fogva teljes ellenőrzést gyakorolhatnak a pénztár működése felett, 100 %-os a munkavállalók vagy tagok részvétele a közgyűlési vagy igazgatótanácsi döntésekben és ha mégis elégedetlenek a pénztár működésével, a teljes fedezeti alapjukkal (az egyéni számlájukon jóváírt befizetett pénzzel és annak teljes hozamával) többszáz másik pénztár valamelyikébe átléphetnek. Az üzleti biztosítási szerződések - ehhez képest - csak igen hátrányos feltételekkel bonthatók fel.

Belátható, hogy a pénztárak ügyvezetése a pénztártagoktól nagy mértékű függő viszonyban van ez mindenképpen arra ösztönzi az ügyvezetést, hogy feleljen meg a tagság elvárásainak. Mindez jól magyarázza azt, hogy az összes megkérdezett 54,6 %-a kötne kiegészítő önkéntes biztosítást valamelyik pénztárral. A társadalombiztosítással és a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos igény foglalkozási csoportonként különbözik.

Önkéntes Nyugdíjpénztár útján akarja nyugdíját kiegészíteni

A társadalombiztosítás tömegbázisát elsősorban a fizikai munkások képezik, de mögöttük kis mértékben maradnak csak el a szellemi dolgozók és a társadalombiztosítási nyugdíjra az igény a kisvállalkozók körében is jelentős. A nyugdíjpénztárak tömegbázisát elsősorban a szellemi dolgozók és kisvállalkozók képzik. A segédmunkások az alacsonyabb jövedelmük miatt korlátozottan képesek csak a nyugdíjpénztárban fedezeti alapot felhalmozni. Mindezek alapján a következtetéseink az alábbiak:

A társadalombiztosítási nyugdíjba vetett bizalom a közgondolkodásban erőteljesen jelen van a megújulás igényével együtt. A megújulás természetes útja az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak által adott szolgáltatások igénybevétele. Ezen két formának kedveznek a történelmi, kultúrális és közgondolkodásbeli feltételek. Az állami és közintézményekbe vetett bizalmat erősíti, ha a jelenlegi törvényi keretek - kisebb módosításoktól eltekintve - a közeljövőben nem változnak, mivel ezek felelnek meg az elvárásoknak, továbbá a pénztárak jól ellenörzött formában sikeresen muködnek. A várt megújulásnak ez képezi a természetes útját.

A Magyar Pénztárszövetség 61 tagszervezettel rendelkezik, amelyek 400 ezer tagot képviselnek. Az önkéntes kölcsönös biztosító szervezetek Magyarországon három formában jöhettek létre:

- önsegélyző egyesületként, az egyesületekhez hasonló ügyészségi felügyelettel
- biztosító egyesületként a Biztosításfelügyelet ellenőrzésével és
-önkéntes kölcsönös biztosító pénztárként az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletének ellenőrzésével.

A Magyar Pénztárszövetség, mindhárom típusú szervezet szövetsége. A nyugdíj tagszervezetek elsöprő többsége nyugdíjpénztár, amíg a nagy taglétszámmal bíró egészség és önsegélyző tagszervezeteink önsegélyző vagy biztosító egyesületi formában léteznek. E szervezetek lényegében azonos elvek alapján azonos szolgáltatásokat nyújtanak, a felügyelet mellett a törvényi szabályozásban és az adókedvezményekben különböznek. Magyarországon eddig 204 nyugdíjpénztár alakult, mitegy 200 000 taggal, továbbá 28 önsegélyző vagy egészségpénztár, mintegy 1000 taggal. E pénztáraknak kb. egynegyede, a tagoknak több mint a fele tartozik a Magyar Pénztárszövetséghez.