 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
"MIKOR ROBBAN A SZOCIÁLIS BOMBA?"A Magyar Pénztárszövetség és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat sajtótájékoztatója A sajtótájékoztató házigazdái: Dr. Kovács Pál, Dr. Mészáros Tamás, Dr. Skrabski Árpád A sajtótájékoztató a nyugdíjrendszerben rejlő szociális bombával foglalkozik. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap mellett több hazai elképzelés is létezik a nyugdíjrendszer reformjára, ezek majd mindegyikére jellemző, hogy veszélyesen egyoldalú megközelítésben tárgyalják az öregkori krízis problémáját, nem törődve a megvalósítás során biztosan előre látható katasztrofális következményekkel. Ezekből a valóságtól elrugaszkodott meggondolásokból, többek között, hiányzik a rendszerszemlélet, hiányzik a szociológiai tényezők és a jogi szempontok figyelembevétele. A rendszerszemlélet tüneti kezelés helyett oki kezelést jelent. Az öregkori krízis oka demográfiai, nevezetesen, hogy az öregek számaránya a társadalomban állandóan növekszik a fiatalok számaránya rovására. Így a probléma oki kezelése is demográfiai kell legyen. Minimális követelmény, hogy a restrikciós politika következtében nem sérülhetnek a társadalomnak olyan funkcionális szervei, amelyek e demográfiai probléma megoldását jelenthetik. Itt utalni szeretnék a családok kedvezményeinek elvonására, ami jelentősen csökkenti a szülési kedvet, fokozva a demográfiai eredetű krízist. A megbízható statisztikát vezető európai országok között nálunk volt a legmagasabb 81, 7 % az aktivitási ráta (utánunk következő Dánia 68, 2 %) ami a nők magas foglalkoztatásának arányával magyarázhatunk (25-29 évesek közt 86.9%, 30-39 évesek közt 85, 2 %). A két keresős, túlmunkát és félállást is felvállaló család túlterhelésén enyhített némiképp a gyermekgondozási segély intézménye. Ez csak akkor vonható el következmények nélkül, ha visszatérnénk legalább a kisgyermekes családok zöménél az egykeresős családmodellre, ami lehetetlennek látszik. Az eltartó-eltartott arányt tovább rontja a lakosság igen rossz egészségi állapota. Az igen sok rokkantnyugdíjas csak akkor lenne szimulánsnak tekinthető, ha nem halnának meg sokkal hamarabb, mint az átlag populáció. Pedig az átlag magyar férfilakosság várható élettartama 11 évvel rövidebb, mint a svédeké és 9 évvel rövidebb, mint az angoloké. Bizonyított tény, hogy a lakosság egészségi állapota nagyrészt nem az egészségügytől, hanem más tényezőktől függ. Az USA-ban kimutatták, hogy az oktatásra adott pénznek négyszer nagyobb hatása van az egészségi állapotra, mint az egészségügyre költött pénznek. Mindezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyva az említett törekvések legtöbbje a nyugdíjas krízist úgy akarja megoldani, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjakat jelentősen csökkentik, majd megszüntetik és a járulékokat ezentúl nyugdíjalapokba helyezik. E meggondolás lényegében azt jelenti, hogy a negyven év feletti lakosságot megfosztják az egész életében fizetett nyugdíjjárulék alapján járó, megélhetést biztosító állami nyugdíjától. Kétségtelen, hogy a nyugdíjalapok létrehozása áttekinthetőbbé teszi a nyugdíjellátás rendszerét, és felélénkíti a gazdaságot, de amennyiben ezt a jelenlegi és a soronkövetkező nyugdíjas generáció nyugdíjának további csökkentésével oldják meg, ezzel olyan vásárolt jogokat sértenek, amiért a kárvallottak egy életen át megfizettek. Az így létrehozott, a 2020 után általánossá váló nyugdíjrendszer sem tűnik olyan csábítónak, hogy ezért érdemes lenne ilyen áldozatot hozni. A rendszert Chilében már kipróbálták és kiderült, hogy széles tömegek kiszorulnak az új rendszerből, nyugdíjellátás nélkül maradnak, hiszen az új rendszer mögött semmilyen szolidaritás nincs és nincs állami garancia. A jó megoldás - a jelenlegi jogi keretek megtartásával - az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a társadalombiztosítás szoros együttműködésében keresendő. Egy kötelező kiegészítő rendszer jelentősen növelné az adóterheket, amíg egy önkéntes rendszer tagdíja nem tekinthető adónak. A pénztárak jelentősen javíthatják a társadalombiztosítás szolgáltatásait, pénzalapokat biztosíthatnak a kiegészítő rendszer számára, amelyeket decentralizáltan hatékonyan képesek befektetni. Az ország élvezheti ezen alapok minden pozitív következményét. A társadalombiztosítás viszont megteremtheti a garanciákat az önkéntes pénztárak mögött, elkerülve a chilei példa hibáit. Így a kéttípusú rendszer minden előnyét élvezhetjük a hátrányok elkerülésével.
 |
|
| [A pénztárakról] [Tagszervezeteink] [Magunkról] [Munkatársak] [Oktatás] [Etikai kódexek] [Jogvédelem] [Publikációk] [Sajtó] [Aktualitások] [Hírlevelek] [Hírlevél archívum] [Fórum] [Könyvajánló] [Fontos linkek] [Keresés] [E-mail] [Főlapra] [Angol oldalak] | ||
 |