A fellendüléshez társadalmi tőke kell!

Megbízhatunk-e egymásban és a jövőnkben?
Magyar Nemzet 1999. február 25.

     Mi az oka annak, hogy ugyanabban az országban, vagy régióban, ugyanolyan történelmi változások erőterében egyes csoportok, falvak, kistérségek vagy megyék fejlődésnek indulnak és kistigrisként emlegetik őket, amíg más közösségek visszamaradnak. Sokan hajlamosak lennének arra, hogy a sorsot, a piaci viszonyokat, a befektetők kénye kedvét, vagy a helyi infrastruktúra fejlettségét hozzák fel magyarázatul. Kérdés viszont, hogy a befektetéseket mi vonzza, a helyi infrastruktúra fejlődését mi idézi elő az egyik régióban és mindezek miért stagnálnak a fejlődő régió szomszédságában?

     Putnam Olaszország tartományainak, Fukuyama a különböző kultúrájú országok gazdasági prosperitásának okait kutatva azt találta, hogy egyes országok vagy régiók gazdasági fellendülése elsősorban a társadalmi tőke mértékén múlik. A társadalmi tőke fogalmát közösségek jellemzésére használják, a közösség tagjai között meglévő bizalom, a kölcsönösség és a civil szervezetekben való részvétel mértékével mérik. Eredményeik kihívást jelentenek a szabadpiac elméletének talaján álló konzervatív közgazdászok és a technokraták számára, akik mindenáron közgazdasági elméleti alapon álló modelleket, technikai megoldásokat akarnak a társadalmakra kényszeríteni. Azt találták, hogy elsősorban nem gazdasági, hanem kulturális tényezők, ezek között különösen a társadalom tagjai között meglévő bizalom az, ami egyes országok, így Japán, Németország és az Egyesült Államok prosperitását magyarázzák.

A lakosság egészségi állapotára, várható élettartamára vonatkozó vizsgálatok, többek között a Harvard Egyetemen Kawachi vezetésével végzett vizsgálatok szintén amellett érvelnek, hogy az egészségi mutatók is jelentős mértékben a társadalmi tőkétől függnek. A szívinfarktus kialakulásában, a szív és érrendszeri, a daganatos megbetegedések kórlefolyásában, az öngyilkosság és más magatartási zavarok vonatkozásában a bizalom, a támogató közösség és a remény hiánya jelentős rizikófaktorok.

     Magyarországon 1988-ban és 1995-ben feleségemmel Dr. Kopp Máriával közösen szervezett két országosan reprezentatív felmérés elemzésével a magyar megyék összehasonlító vizsgálatát végeztük el, amelynek során a társadalmi tőke mérésére az említett Harvard egyetemi kutatásokkal azonos kérdéseket (változókat) használtunk. Szoros kapcsolatot mutattunk ki a megyék bruttó nemzeti összterméke és társadalmi tőkéje, valamint a férfiak megyénkénti halálozási aránya és a társadalmi tőke hiánya között. Ezekből az összefüggésekből arra következtethetünk, hogy a társadalmi tőke szerepe Magyarországon, a gyors történelmi változások közepette hasonló ahhoz a szerephez, amelyet a világ más térségeiben megállapítottak.

Még néhány évtizede is az emberek minden gazdasági aktivitásukat egyetlen közösségen belül fejtették ki és ugyanez a közösség gondoskodott szükségleteiket kielégítéséről is. Ezeknek a közösségeknek a sorsa a közösség összetartó erején, szolidaritásán múlt. Új helyzetet jelent, hogy ma már nem egy közösség tagjaként, hanem önálló személyként élünk a modern társadalomban és gazdasági tevékenységünk, illetve szükségleteink kielégítése számos közösségben vagy intézményben történik. A társadalmi azonosságtudat, a szociális háló, az együttműködési készség, a szolidaritás új formái kulcsponti jelentőségűek a modern társadalom prosperitása és egészségi állapota szempontjából.

     Magyarország történelmi fejlődését nagy mértékben befolyásolhatja, hogy hogyan változik, mi történik hazánkban a társadalmi tőkével. E szempontból a legfontosabb ismérv a bizalom, ami nemcsak közösségek jellemzésére szolgál, hanem a személyiségfejlődés szempontjából is meghatározó. A bizalom koragyermekkorban az anyával kialakított szeretetteljes kapcsolatban alakul ki. Azok a személyek, akikre alapvető életérzésükben és a szülőktől átvett viselkedési mintáikban jellemző a bizalom, képesek lesznek tartós kapcsolatokra, együttműködésre, társadalmi feladatok vállalására és teljesítésére. Képesek érett személyiséggé válni, társadalmi beállítottság, a jövő generációkért érzett felelőség jellemzi őket. A bizalom kialakulása személyiségfejlődési szempontból megalapozza a kölcsönösséget, a szolidaritást, az együttműködési készséget és mindezek szervezeti kereteinek, a civil szervezeteknek létrehozását.

     A személyiség sikeresen leküzdött krízisek sorozatán át fejlődik. Az érett személyiségre nagyfokú megbirkózási készség jellemző az élet nehéz helyzeteivel. Ezzel szemben a krízishelyzetekben elszenvedett kudarcok növelik a reménytelenség érzését, az érdektelenségét mások iránt, a munkaképtelenségét és az önvádat, egyszóval a depressziós lelkiállapotot. A depressziós tünetek az egyén társadalmi-gazdasági és egészségi helyzete szempontjából súlyos kockázatot jelentenek. A személynek a kudarcok elszenvedéséből származó hátrányos helyzete a később a tanulás majd a munkavállalás során ördögi kört képezve tovább fokozódhat.

     A társadalmi beállítottság nagyobb fokú a magasabb iskolai végzettségűek között. Az oktatási intézmények nemcsak ismeretanyagot és készségeket közölnek, hanem keretet adnak arra, hogy a tanulók kialakítsák szociális hálójukat, tapasztalatok átadásával a személyiségfejlődés magasabb fokára segítsék egymást. Tehát a harmonikus családi környezet után a második legfontosabb tényező a továbbtanulás lehetőségének biztosítása.

     A civil szervezetek közül a társadalmi tőke növelése szempontjából legnagyobb jelentőségűek azok, amelyeknek központi szervező elve a kölcsönösség, a kölcsönös segítség. A modern társadalomban a kapcsolatok szétzilálódásával szemben a kölcsönös segélyegyletek, vagy ezekhez igen hasonló jogi szabályozással bíró önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak az öregkor, a betegség, a váratlan nehézségek közös leküzdésére létrejött, szolidaritáson alapuló, jelentős anyagi lehetőségekkel bíró civil szervezetek. Ezek az intézmények a tagok tulajdonában vannak, tisztségviselőik anyagi felelősség mellett kötelesek függetlenségüket a szolgáltatóktól, befektetőktől, vagyonkezelőktől, egészségügyi intézményektől, gyógyszergyártóktól megőrizve, kizárólag a tagok és családtagjaik érdekében tevékenykedni. E civil szervezetek a társadalmi tőke elemeire, a bizalomra, a civil szervezeti tagságra és a kölcsönösségre épülnek. Az egészségpénztárak kiegészítik a társadalombiztosítás szolgáltatásait, így elsősorban megelőzést és olyan szolgáltatásokat finanszírozhatnak, amit a társadalombiztosítás nem finanszíroz (fogászat, üzemegészségügy, szanatóriumi ellátás) A jogszabályban megfogalmazott kiegészítő szerepük miatt egészségpénztárak intézményesítik az egészségvédelmet és megelőzést. Erre különösen alkalmasak, hiszen civil szervezetként mozgósítani képesek tagjaikat Az érdekeltek kezdeményező részvétele nélkül nem lehet az egészségmegőrző életformát elterjeszteni. Minden más intézmény, amelyiket a szolgáltatók (orvosok, gyógyszergyárak, pénzintézetek) vagy az állam hoz létre, a legjobb szándék mellett is passzivitásra kárhoztatja az ellátottakat, ezzel lényegében a társadalmi tőke fejlődését gátolja.

Az ezredforduló történelmi esélye, hogy képes lesz e a magyar politika védelmet nyújtani a családoknak, elérhetővé teszi-e minden ezt igénylő számára a továbbtanulás lehetőségét és a jelenlegi törvényes keretek között lehetőséget kapnak-e az önkéntes segítség civil szervezetei arra, hogy a társadalom motorjaivá váljanak, ezáltal növelve a társadalmi tőkét, az egészséget és prosperitást.

Dr. Skrabski Árpád, főiskolai tanár, a Magyar Pénztárszövetség elnöke