 |
Van-e a nyugdíjcsapdából kiút?
A nyugdíjak növekedése a nemzet becsületbeli ügye
Dr. Skrabski Árpád, a Magyar Pénztárszövetség elnöke,
intézetvezető főiskolai tanár
Magyar Nemzet 1998. szeptember 29.
A nyugdíjak alacsony szintje az egész társadalom szégyene, amelyet csak lényegretörő és sokrétű kormányzati tevékenységgel lehet orvosolni. A kérdés nem csak az, hogy hány százalékkal emelkednek majd a nyugdíjak, hanem, igazából az, hogy hogyan érhetjük el a nyugdíjak értékállóságát, majd tartós növekedését.
Az alacsony nyugdíjak miatt igen megnőtt a társadalmi igény olyan kiegészítő nyugdíjformák iránt, amelyek segítségével enyhíteni lehet a nyugdíjas korban bekövetkező anyagi ellehetetlenülést. A nyugdíjasok nehéz helyzete világszerte megoldásra váró probléma, ezért például a nyugati országokban élő magyarok jelentős hányada belépett kölcsönös nyugdíjpénztárakba, részt vesz azok működtetésében. Így többek között maguk döntik el, milyen formában fektessék be az egyéni számlájukon lévő összeget és szavaznak arról, hogy mekkora legyen a nyugdíjpénztár elnökének fizetése. A fejlett országokban élő rokonok és barátok is hangolják a magyar közvéleményt a Magyarországon különösen méltatlan nyugdíjas helyzet megoldására.
A nyugati országokban az egyéni számlával - fedezeti alappal - működő kiegészítő rendszerek két különböző formája létezik. Általában a társadalombiztosítási járulék befizetésén túl, további összegeket fizetnek be önkéntes alapon az egyéni fedezeti számlára nyugdíjpénztárba. Magyarországon ezt a pénztártípust önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnak nevezzük. Vannak viszont olyan országok, ahol a társadalombiztosítási járulék egy részét (Anglia), vagy teljes egészét (Chile) fedezeti alappal rendelkező nyugdíjpénztárba fizetik be. Ennek az intézménytípusnak a magyar neve "magánnyugdíj pénztár".
Felméréseink azt bizonyították, hogy az állampolgárok alapvetően a társadalombiztosítás által szolgáltatott nyugdíjakban bíznak, 82 % válaszolta ezt, de a megkérdezettek 55 %-a szívesen csatlakozna önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárakhoz. A múlt évi magánnyugdíj pénztárakról szóló törvény így a társadalmi érdeklődés középpontjában állt.
A nyugdíjtörvény megszületésének körülményei nagy figyelmet keltettek, a hazai szakmai körök és a közvélemény arra törekedett, hogy megismerhesse és befolyásolhassa a törvényalkotás folyamatát. Ez ösztönözte azóta elhunyt Andorka Rudolf professzort arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottságai és a Magyar Közgazdasági Társaság bevonásával a Budapesti Közgazdasági Egyetemen szakmai vitákat kezdeményezve fórumot teremtsen, amely segíti a Kormány munkáját, és lehetőséget ad a magyar szakmai csoportoknak véleményük ismertetésére.
A fórum eredményes volt abból a szempontból, hogy ezen az összes érdekelt minisztérium és számos nemzetközi szervezet (Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Világbank, ENSZ), továbbá a hazai szakmai műhelyek kifejthették véleményüket. Ezeken a megbeszéléseken a résztvevők aggályokat hangoztattak a születendő törvénnyel kapcsolatban. Megkérdőjelezte a törvényt előkészítő számítások helyességét, hogy a Világbank által rendelkezésre bocsátott, a nyugdíjrendszer modellezését szolgáló programban jelentős hibát találtak, amit a fórum nyilvánosságra hozott.
A fórumon mindenki egyetértett abban, hogy a nyugdíjreform nem tekinthető csupán pénzügyi problémának. Világszerte bizonytalanná vált a nyugdíjrendszerek működése, aminek demográfiai oka, hogy nem csupán a nyugdíjasok, hanem a rokkantak, a munkanélküliek aránya is emelkedik. A problémát az orvosolná, ha erőfeszítések történnének a népességen belül az aktív - passzív arány helyreállítására, különösképpen a csökkent munkaképességüek számának csökkentésére, munkahelyek létrehozására.
Ezzel párhuzamosan lehetőséget kell adni és ösztönözni célszerű a munkavállalókat arra, hogy a társadalombiztosítástól kapott nyugdíjat, csoportos megtakarítás eredményeként, fedezeti alappal rendelkező nyugdíjjal egészítsék ki. Magyarországon ennek a kiegészítő rendszernek a jogi feltételeit az 1993 évi, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény megteremtette. E szervezeteket a munkahelyek tagdíj hozzájárulással, az állam adókedvezményekkel támogatja. Pénztárakat csak természetes személyek alapíthatják saját maguk és hozzátartozóik számára. A pénztáraknak a tagok a tulajdonosai, akik tulajdonosi jogaikat általuk választott testület, igazgatótanács útján érvényesítik. Elsősorban a tulajdonosi jogok biztosítják a tagok számára, hogy megvédjék nyugdíjaik fedezeti alapját és garantálják annak gyarapodását.
Egy 1995-ben, Londonban szervezett világ-konferencia tanulsága szerint a legbiztosabban akkor lehet a nyugdíjak fedezeti alapjait megvédeni, gyarapodásukat biztosítani, ha a nyugdíjasok, leendő nyugdíjasok képviselői döntenek a befektetésekről és a képviselők testületének függetlensége a befektetőktől garantált. E feltételeknek a magyar törvények megfelelnek, hiszen a nyugdíjpénztárak a pénztártagok tulajdonát képezik és a törvény az önkormányzatiságot és függetlenséget is előírja, amely erős polgári mozgalom alapjait teremti meg. Az 1993 évi törvény megalkotása óta az önkéntes pénztárak gyors fejlődést mutattak, a mintegy 250 nyugdíjpénztár tagjainak száma több mint nyolcszázezer és felhalmozott fedezeti alapjaik mintegy hetvenmilliárd forintot tesznek ki.
A kérdés az elmúlt év törvénykezése során nem az volt, hogy érdemes-e fedezeti alapú nyugdíjrendszert létrehozni, hiszen ez a rendszer Magyarországon jól prosperál, hanem azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a nyugdíjrendszernek legyen-e olyan eleme, amelyikbe a társadalombiztosítási járulékból átcsoportosított összegek kerülnek és legyen-e ez az új rendszer kötelező.
Nyilvánvaló volt, hogy a társadalombiztosításból kivont összegeknek megfelelően csökkenhet majd a mai 40 évesnél idősebbek nyugdíja. Az új rendszerben átlépők lemondanak ugyan a társadalombiztosítási nyugdíjuk egynegyedéről, de ez e hatás a nyugdíjba vonulásukkor jelentkezik majd. Most viszont minél többen lépnek át az új rendszerbe, annál kevesebb marad a régi rendszerben a jelenlegi nyugdíjak fedezetére. A Világbank által ajánlott új nyugdíjrendszer megalkotója, Estelle James, Magyarországról szóló könyvfejezetében kifejti, hogy az általa ajánlott rendszernek biztos vesztesei azok, akik 1995-ben 53 évnél idősebbek voltak, de vesztesek lehetnek azok is, akiknek kora meghaladta a 35 évet, nyertesei szerinte az ennél fiatalabbak lesznek.
Kérdés, hogy a fiatalok valóban nyertesei lesznek-e az új nyugdíjrendszernek? Makroközgazdasági elemzések kimutatták, hogy amíg a tőkepiacon nagy arányban van jelen a nyugdíjak alapjául szolgáló tőke, a nagy hozamok nem a nyugdíjak fedezeti alapjaiban, hanem másutt jelennek meg. Ennek okai között szerepelhet, hogy a fedezeti alapok hozamának egy része nem kerül vissza a fedezeti alapokba. További ok lehet, hogy mint például Chilében, mire a nyugdíjak kifizetésére került volna sor, a nyugdíjalapok közül több tönkrement, így került át a nyugdíjasok pénze a gazdaság más szférájába. 1997. évi nyugdíjtörvényünk megszületését követően kiderült, hogy ez az aggály nagyon is alapos. Angliában egy úgynevezett "kiszerződési rendszer" (contracting out) létezik, amely lehetővé teszi, hogy a társadalombiztosítási járulék egy részét a dolgozók ne a társadalombiztosítási rendszerbe fizessék, hanem fedezeti alapú pénztárakat hozzanak létre. Az elmúlt évben, amikor megkezdődött a fedezeti rendszerben a nyugdíjszolgáltatás, kiderült, hogy azok, akik kiszerződtek a társadalombiztosítási rendszerből, kevesebb nyugdíjat kaptak, mintha bent maradtak volna. A botrányba az angol Kormány úgy avatkozott be, hogy több százmillió font kártérítésre kötelezte azokat a tanácsadó cégeket, amelyek a kiszerződőket félrevezették.
A fórumon felvetődött, hogy a társadalombiztosítási járulékokból a magánnyugdíj pénztárakon keresztül a tőkepiacra átkerült összegek az egész gazdaságra élénkítő hatása vannak, ez pedig visszahat a nyugdíjasok anyagi helyzetére, életminőségére. E sokrétű kérdés elemzését ezideig nem végezték el, de a döntéshozatalhoz ez és hasonló kérdések módszeres átgondolására szükség lenne.
Az előző Kormány, a felvetett kérdésekre adandó válaszként, a közvéleményt azzal nyugtatta meg, hogy ígéretet tett a társadalombiztosítási rendszerben keletkezett járulékhiány pótlására, továbbá garanciákat vállalt a fedezeti alapon működő rendszer nyugdíjszolgáltatásaira is. E kötelezettségvállalás fedezetét a mindenkori Kormány vagy adókból vagy, hitelekből kell fedezze.
Felméréseinkből kiderült, hogy miközben jelentős tömegek akarnak nyugdíjpénztárakhoz csatlakozni a nyugdíjrendszer kérdésében a megkérdezettek igen tájékozatlanok, ami azzal a veszéllyel jár, hogy megfelelő mérlegelés hiányában az átlépés sokak számára nem nyereséggel, hanem veszteséggel jár majd, hiszen nyugdíjas korukig igen kis összeget tudnak csak az egyéni számlájukon felhalmozni. Az átlépés a társadalombiztosításból a magánnyugdíj rendszerbe akkor éri meg, ha a nyugdíjas kor eléréséig olyan fedezetet képes az átlépő felhalmozni, amely a lemondott társadalombiztosítási nyugdíjat meghaladó nyugdíjat tesz lehetővé számára. Ezt, néhány szakembertől eltekintve, nagyon kevesen tudatosították. A tájékozottság fokozására az Állami Pénztárfelügyelet laikusok által is egyszerűen kezelhető szoftvert bocsátott közzé és tett az Interneten elérhetővé, amely néhány személyes adat betáplálása után felvilágosította az érdeklődőt az átlépés személyes következményeiről. Napilapokban számos ismertetést jelentettek meg az új nyugdíjrendszerről. A Magyar Pénztárszövetség is kezdeményezett tájékoztató előadásokat és tervezi a nyugdíjjal kapcsolatos döntéseket segítő közhasznú kommunikáció megszervezését. Szükség lenne ugyanis annak tudatosítására, hogy a pénztártagok, leendő nyugdíjasok mit kell tegyenek a fedezeti alapjaik védelmében. Ezen erőfeszítéseket az anyagi lehetőségek korlátozzák. Többek között a PHARE Consensus program keretében léteztek ilyen célú keretek, de ezekhez nem lehetett hozzáférni. Mindezek a nehézségek azt eredményezték, hogy a polgárok többsége nem rendelkezik a döntéseikhez szükséges információkkal.
Az azóta történtek minden képzeletet és előrejelzést felülmúlnak. A magánnyugdíj pénztárak számára szolgáltatást végző, tanácsadó, pénzt kezelő cégek rendkívül erőteljes, sok esetben megtévesztéstől és egyéb törvénysértéstől sem mentes marketingjének következtében milliós a társadalombiztosításból önkéntesen kiszerződők száma, ami nem várt, hatalmas hiányt eredményez a társadalombiztosítási járulékokban, miközben sokan járhatnak az átlépő idősebbek, vagy szegényebbek közül a későbbiek során rosszul. Egy 1996-ban Budapesten rendezett nemzetközi konferencián a jelenlévő külföldi szakértők abban fogalmazták meg egy angol szójátékkal a konferencia üzenetét, hogy több jól működő nyugdíjrendszer létezik, egy hibát viszont mindenképpen el kell kerülni, ez pedig a gyors, drasztikus forradalmi változás, a revolúció. Ők e helyett a szerves fejlődést, evolúciót ajánlják. Ha a nyugdíjpénztárak mögött álló szolgáltató cégek betartották volna a törvényeket, szerves fejlődés valósulhatna meg, ezzel szemben az utóbbi évben drasztikus változás játszódott le. A közlekedési karambolok többsége nem lenne tragikus kimenetelű, ha betartanák a sebességkorlátozást! A közlekedésben a jogszabálykövető magatartás kikényszerítése határozott kormányzati törekvés. Mennyivel inkább lehet ugyanezt elvárni a nyugdíjpénztárak és szolgáltatóik esetében.
A gazdasági elemzések szerint a társadalombiztosítási nyugdíjaknál keletkező hiány csökkentése és pótlása az elkövetkező évek során csak a törvények összehangolásával és pontosításával lehetséges. A vita, hogy hány százalékkal emeljék meg most a nyugdíjakat, nem mutat rá az alapvető problémára, csak pillanatnyi tüneti kezelést jelent. Nyilván a Kormány megteheti, hogy 1998-ban nagyobb nyugdíjemelést dönt el, amelyet a törvényalkotás során felajánlott, külföldről felvehető hitelekből fedez, de a további években a nyugdíjak értékcsökkenése csak úgy kerülhető el, ha a magánnyugdíjakra vonatkozó modellek és jogszabályok a generációk közötti kölcsönösség és nem a szembeállítás szándékával születnek. Többek között az adójogszabályok áttekintésére lenne szükség, mivel a különböző pénztárakba belépők arányát az adókedvezmények döntően befolyásolják, vagy a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényt kellene a pénztárak és a számukra szolgáltatást végző cégek esetében betartatni, szükség esetén a törvényt kiegészíteni.
A Kormány igen nehéz döntések előtt áll. Az egyik oldalon a magánnyugdíj pénztárak tagjai, tisztségviselői elkötelezték magukat e pénztártípus mellett. Éltek azzal a lehetőséggel, hogy a társadalombiztosítási járulékuk egy részét egyéni számlán helyezzék el. Amennyiben a magánpénztárak jogszerűen és etikusan működtek és működnek - önkormányzatiságukat és függetlenségüket a törvénynek megfelelően megőrzik - van remény arra, hogy e döntés helyesnek bizonyul majd. A magánnyugdíj pénztárakat a megtörténtek után nem lehet más biztosítási formával helyettesíteni, vagy megszüntetni, hanem valamilyen formában fenn kell tartani. Ennek az intézménytípusnak a megszüntetése tömeges csalódást és bizalmatlanságot válthat ki. Elő kell tehát segíteni ennek az intézménynek a törvényes, botrányoktól mentes működését. Ezt próbálta a Magyar Pénztárszövetség a többi szövetséggel együttműködve egy "Etikai Kódex" megalkotásával elősegíteni.
Másrészről biztosítani kell a társadalombiztosítási nyugdíjak évenkénti fedezetét, és törekedni kell arra, hogy a nyugdíjasok életminősége, életkedve javuljon. Felméréseink alapján bizonyítható, hogy ezt nem lehet kizárólag anyagi kérdésként kezelni. Sok szempont figyelembevételével, kényes egyensúlyt kell megvalósítani úgy, hogy ennek ne legyenek Estelle James által megjósolt vesztesei.
Magyar Nemzethez leadva 1998. Szeptember 21-én.
|
|
