 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A munkavállalók felelőssége és a nyugdíjak biztonságaA nyugdíjak alacsony színje az egész társadalom szégyene, amelyet csak lényegre törő és sokrétű kormányzati tevékenységgel lehet orvosolni. A kérdés nem az, hogy hány százalékot emelkednek majd a nyugdíjak, hanem, hogy hogyan érhetjük el a nyugdíjak értékállóságát majd tartós növekedését. A nyugdíjtörvény megszületésének körülményei sem a hazai szakmai körök, sem a közvélemény számára nem voltak megnyugtatóak, mivel az előkészítő munka nem tűnt kellőképpen megalapozottnak és erre az érintetteknek nem volt befolyása. Ez ösztönözte Andorka Rudolf professzort arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottságai és a Magyar Közgazdasági Társaság bevonásával a Budapesti Közgazdasági Egyetemen szakmai vitákat kezdeményezve fórumot teremtsen, amely segíti a Kormány munkáját. A fórum eredményes volt abból a szempontból, hogy ezen az összes érdekelt minisztérium és számos nemzetközi szervezet (Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Világbank, ENSZ), továbbá a hazai szakmai műhelyek kifejthették véleményüket. Ezeken a megbeszéléseken a résztvevők aggályokat hangoztattak a születendő törvénnyel kapcsolatban. Megkérdőjelezte a törvényt előkészítő számítások helyességét, hogy a Világbank által rendelkezésre bocsájtott, a nyugdíjrendszer modellezését szolgáló programban jelentős hibát találtak, amit a fórum nyilvánosságra hozott. Világszerte bizonytalanná vált a nyugdíjrendszerek működése, aminek demográfiai oka, hogy nem csupán a nyugdíjasok, hanem a rokkantak, a munkanélküliek aránya is emelkedik. A problémát az orvosolná, ha erőfeszítések történnének a népességen belül az aktív passzív arány helyreállítására, különösképpen a munkaképtelenek számának csökkentésére. Ezzel párhuzamosan lehetőséget kell adni és ösztönözni célszerű a munkavállalókat arra, hogy a társadalombiztosítástól kapott nyugdíjat, csoportos megtakarítás eredményeként, fedezeti alappal rendelkező nyugdíjjal egészítsék ki. Magyarországon ennek a kiegészítő rendszernek a jogi feltételeit az 1993, évi, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény megteremtette. E szervezeteket a munkahelyek és állami adókedvezmények támogatják. Pénztárakat csak természetes személyek alapíthatják saját maguk és hozzátartozóik számára. A pénztáraknak a tagok a tulajdonosai, akik tulajdonosi jogaikat általuk választott testület, igazgatótanács útján érvényesítik. Elsősorban a tulajdonosi jogok biztosítják a tagok számára, hogy megvédjék nyugdíjaik fedezeti alapját és garantálják annak gyarapodását. E témában 1995-ben, Londonban szervezett konferencia tanulsága szerint a legbiztosabban akkor lehet a nyugdíjak fedezeti alapjait megvédeni, gyarapodásukat biztosítani, ha a nyugdíjasok, leendő nyugdíjasok képviselői döntenek a befektetésekről és a képviselők testületének függetlensége a befektetőktől garantált. E feltételeknek a magyar törvények megfelelnek, hiszen a nyugdíjpénztárak a számlatulajdonosok tulajdonát képezik és a törvény az önkormányzatiságot és függetlenséget is előírja, amely erős polgári mozgalom alapjait teremti meg. Az 1993 évi törvény megalkotása óta az önkéntes pénztárak gyors fejlődést mutattak, a mintegy 250 nyugdíjpénztár tagjainak száma több mint nyolcszázezer és felhalmozott fedezeti alapjaik mintegy hetven milliárd forintot tesznek ki. A kérdés az elmúlt év törvénykezése során nem az volt, hogy érdemes-e fedezeti alapú nyugdíjrendszert létrehozni, hiszen ez a rendszer Magyarországon jól prosperál, hanem azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a nyugdíjrendszernek legyen-e olyan eleme, amelyikbe a társadalombiztosításból átcsoportosított összegek kerülnek és legyen-e ez az új rendszer kötelező. Nyilvánvaló volt, hogy a társadalombiztosításból kivont összegeknek megfelelően csökkenhet majd a mai 40 éves korú korosztálynál idősebbek nyugdíja. Az új rendszerben átlépők lemondanak ugyan a társadalombiztosítási nyugdíjuk egynegyedéről, de ez e hatás a nyugdíjba vonulásukkor jelentkezik majd. Most viszont minél többen lépnek át az új rendszerbe, annál kevesebb marad a régi rendszerben a jelenlegi nyugdíjak fedezetére. A Világbank által ajánlott új nyugdíjrendszer megalkotója, Estelle James, Magyarországról szóló könyvfejezetében kifejti, hogy az általa ajánlott rendszernek biztos vesztesei azok akik 1995-ben 53 évnél idősebbek voltak, de vesztesek lehetnek azok is akiknek kora meghaladta a 35 évet, nyertesei szerinte az ennél fiatalabbak lesznek. Kérdés, hogy a fiatalok valóban nyertesei lesznek-e az új nyugdíjrendszernek? Makroközgazdasági elemzések kimutatták, hogy amíg a tőkepiacon nagy arányban van jelen a nyugdíjak alapjául szolgáló tőke, a nagy hozamok nem itt, hanem másutt jelennek meg, ezért feltételezhető, hogy a fedezeti alapok hozamának egy része nem a nyugdíjasokat gazdagítja. Másik probléma lehet, hogy mint például Chilében, mire fizetni kellett volna, a nyugdíjalapok közül több tönkrement, így került át a nyugdíjasok pénze a gazdaság más szférájába. 1997. évi nyugdíjtörvényünk megszületését követően kiderült, hogy ez az aggály nagyon is alapos. Angliában egy úgynevezett "kiszerződési rendszer" (contracting out) létezik, amely lehetővé teszi, hogy a társadalombiztosítási járulék egy részét a dolgozók ne a társadalombiztosítási rendszerbe fizessék, hanem fedezeti alapokat hozzanak létre. Az elmúlt évben, amikor megkezdődött a fedezeti rendszerben a nyugdíjszolgáltatás, kiderült, hogy azok, akik kiszerződtek a társadalombiztosítási rendszerből, kevesebb nyugdíjat kaptak, mintha bent maradtak volna. A botrányba az angol kormány úgy avatkozott be, hogy több száz millió font kártérítésre kötelezte azokat a tanácsadó cégeket, amelyek a kiszerződőket félrevezették. Az előző kormány a közvéleményt azzal nyugtatta meg, hogy ígéretet tett a társadalombiztosítási rendszerben keletkezett járulékhiány pótlására, továbbá garanciákat vállalt a fedezeti alapon működő rendszer nyugdíjszolgáltatásaira is. E kötelezettségvállalás fedezetét a mindenkori kormány vagy adókból vagy hitelekből kell fedezze. Az azóta történtek minden képzeletet és előrejelzést felülmúlnak. A magánnyugdíjpénztárak számára szolgáltatást végző, tanácsadó, pénzt kezelő cégek rendkívül erőteljes, sok esetben megtévesztéstől és egyéb törvénysértéstől sem mentes marketingjének következtében milliós a társadalombiztosításból önkéntesen kiszerződők száma, ami nem várt, hatalmas hiányt eredményez a társadalombiztosítási járulékokban. A gazdasági elemzések szerint e hiány teljes pótlása hosszabb távon elképzelhetetlen. A vita, hogy hány százalékkal emeljék meg most a nyugdíjakat, nem mutat rá az alapvető problémára. Nyilván a kormány megteheti, hogy 1998-ban magasabb nyugdíj emelést dönt el, amit külföldről felvett hitelekből fedez, de a további években a nyugdíjak értékcsökkenése csak úgy kerülhető el, ha a magánnyugdíjakra vonatkozó modellek és jogszabályok a generációk közötti kölcsönösség és nem a szembeállítás szándékával születnek. A kormány igen nehéz döntések előtt áll. Az egyik oldalon a magánnyugdíj pénztárak tagjai, tisztségviselői elkötelezték magukat e pénztártípus mellett. Éltek azzal a lehetőséggel, hogy a társadalombiztosítási járulékuk egy részét egyéni számlán helyezzék el. Amennyiben a magánpénztárak jogszerűen és etikusan működtek és működnek - az önkormányzatiságukat és függetlenségüket a törvénynek megfelelően megőrzik - van reményük arra, hogy e döntésük helyesnek bizonyul majd. A magánnyugdíj pénztárak beindulásával párhuzamosan az önkéntes pénztárak fejlődését is tapasztalhatjuk, ami azt jelenti, hogy a két pénztártípus más-más rétegek szükségleteinek felel meg. A magánnyugdíj pénztárakat a megtörténtek után nem lehet sem önkéntes pénztárakkal, sem más biztosítási formával helyettesíteni, vagy megszüntetni. Ennek az intézménytípusnak a megszüntetése tömeges csalódást és bizalmatlanságot válthat ki. Elő kell tehát segíteni ennek az intézménynek a törvényes, botrányoktól mentes működését. Ezt próbálta a Magyar Pénztárszövetség a többi szövetséggel együttműködve egy "Etikai Kódex" megalkotásával elősegíteni. Ezzel szemben biztosítani kell a társadalombiztosítási nyugdíjak évenkénti fedezetét, és törekedni kell arra, hogy a nyugdíjasok életminősége, életkedve javuljon. Felméréseink alapján bizonyítható, hogy ezt nem lehet kizárólag anyagi kérdésként kezelni. Sok szempont figyelembevételével, kényes egyensúlyt kell megvalósítani úgy, hogy ennek ne legyenek Estelle James által megjósolt vesztesei. Dr Skrabski Árpád, a Magyar Pénztárszövetség elnöke,
 |
|
| [A pénztárakról] [Tagszervezeteink] [Magunkról] [Munkatársak] [Oktatás] [Etikai kódexek] [Jogvédelem] [Publikációk] [Sajtó] [Aktualitások] [Hírlevelek] [Hírlevél archívum] [Fórum] [Könyvajánló] [Fontos linkek] [Keresés] [E-mail] [Főlapra] [Angol oldalak] | ||
 |