 |
Dr. Skrabski Árpád
Önkéntes nyugdíjpénztárak, mint a polgári átalakulás sikertörténete.
Mi a különbség az önkéntes és magán nyugdíjpénztárak között?
Magyar Nemzet 1999. jan. 7.
Mit tehet az ember, ha szeme előtt lebeg a nyugdíjas korral bekövetkező nyomor rémképe, és tenni szeretne ellene? Alapít, illetve tagjává, azaz tulajdonosává válik egy civil szervezetnek, nyugdíjpénztárnak. A nyugdíjpénztárak jelentős szerepet kapnak a nyugdíjasok helyzetének javításában, egyúttal a civil társadalom kialakulásában és megerősödésében. E szervezetek tulajdonosai - a tagok - megbízott képviselőik útján magukénak mondhatják az ország tőkeállományának jelentős részét, a fejlett ipari társadalmakban több mint a felét. A tulajdonosok egyike sem juthat a tulajdonrészek döntő többségének birtokában, hiszen e szervezetek közgyűlésén minden tag egy szavazattal rendelkezik. A tisztségviselők - az igazgató tanács tagjai - polgárjogi megbízásos jogviszonyban állnak a tagsággal. A tisztségviselők függetlenek kell legyenek. Ha rájuk bizonyítható, hogy akár befektetők, vagyonkezelők, akár politikai pártok, vagy a kormánytól függő viszonyban olyan döntést hoztak, aminek következtében hozamveszteség érte a tagokat, az okozott kárt meg kell téríteniük.
Magyarországon ilyen jogintézmény 1993. november 16. óta létezik, amikor a Parlament elfogadta az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényt. A "pénztár" a francia "mutualité" vagy a német "Krankenkassen"-hez hasonló szervezet. Az elnevezés német fordításból származik és félreértést okozhat, hiszen a személyi egyesülésen alapuló civil szervezet jelleget jobban kifejezi a "mutualité", amit "kölcsönös segélyegyletnek" fordíthatnánk. A törvényalkotók a törvényben rögzítették a francia "mutualité" alapelveit, az önkéntességet, a kölcsönösséget, a demokratikus működést, ami a tagok egyenlő jogait tartalmazza és a függetlenséget. A függetlenség deklarálása megerősíti azt az egyébként a polgárjogi megbízásos viszonyból is levezethető elvet, hogy az önálló jogi személyiségű pénztár vezető testülete független kell legyen.
A magyar polgárok éltek a törvény adta lehetőségekkel, a törvény elfogadása óta mintegy 270 önkéntes nyugdíjpénztárt alakítottak és ezekhez több mint 800 ezren csatlakoztak. A pénzárak megalakítását munkaadó szervezetek (Például a honvédség, a Villamosipari művek), vagy civil szervezetek (mint a MÁV Önkéntes Támogatási Alapja), esetenként szolgáltatók, esetleg bankok segítették, de a törvény előírásának megfelelően a nyugdíjpénztárakat minden esetben 15 vagy ennél több természetes személy alapította és az adakozók nem nyertek jogot arra, hogy a pénztárak működését meghatározhassák, hiszen ez a közgyűlés és a pénztár választott tisztségviselőinek feladata. E pénztárak együttes vagyona meghaladja a 70 milliárd forintot. Svájc, Kanada vagy a többi fejlett ipari ország példájához hasonlóan a 270 pénztár között találhatóak nagy pénztárak több tízezer taggal, és kis pénztárak egyaránt.
Elmondhatjuk, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak alapítása a demokratikus átalakulás egyik sikertörténete. A fejlődés nem volt túl gyors - amitől egy nyugdíjrendszer kialakításával kapcsolatban a legtöbb nyugati szakértő óvott bennünket - de ugyanakkor ütemes volt.
Egy kaliforniai orvos barátomnak van egy kis rendelőintézete. Alapítottak maguknak egy nyugdíjpénztárt. Talált egy igen megbízható és nagy szakmai rutinnal rendelkező vagyonkezelőt és igen elégedettek az egyéni számlájukon évente jóváírt hozamokkal, amelyek jobbak az országos átlagnál. A New Jerseyben élő professzor barátom arról számolt be, hogy a nagytaglétszámú nyugdíjpénztár, amelynek tagja, igen gyakran kéri ki a tagság véleményét, szétküldött kérdőívek formájában a jelentősebb döntések előtt. Szavazniuk kellett például a nyugdíjpénztár vezetőinek javadalmazásáról, ami elég nagy összegű volt. Tekintettel arra, hogy a hozamokkal meg voltak elégedve, megszavazták a tisztségviselők magas díjazását. Ha ezzel esetleg a barátom nem értett volna egyet, minden nehézség nélkül átmehetett volna egy másik pénztárba, ahol a tisztségviselők kevesebbet keresnek. A fejlett ipari országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a kis és a nagy pénztárak egyaránt életképesek, de egy kisebb, egymást jól ismerő csoport részére jobban áttekinthető saját pénztárat alapítani, mint azon fáradozni, hogy egy nagy pénztár működését áttekintsék, kérdőíveit megértsék és megválaszolják.
Kérdés, hogy Magyarországon milyen szempontok alapján válasszunk magunknak önkéntes nyugdíjpénztárt? Ez Magyarországon sincs másként, mint a fejlett országokban. Meg kell nézni a pénztár előző évi jelentését, mérlegelni kell a befektetések hozamait és azt az összeget, amit ebből az egyéni számlákon jóváírtak, továbbá a működési költséget. E számok között nem mindegyikünk tud eligazodni. Habár vannak ingyenes vagy kis költségű tanfolyamok a pénztártagok képzésére, de erre kevesen érnek rá elmenni. Mindezek miatt nagy hangsúly tevődik a tisztségviselőkbe vetett bizalomra. Ezért szokás konszolidált pénztáraknál, hogy az érdeklődőnek az előző évi jelentés mellett átadják a tisztségviselők fényképes életrajzát. Ez nemcsak nyugati országokban szokás, hanem például a "HONVÉD" Önkéntes Kölcsönös Biztosító Nyugdíjpénztárnál is. Egy szakmai pénztárnak is jó oka van arra, hogy a tagjaival az elvárható módon kommunikáljon, hiszen a tagok nincsenek a zárt vállalati nyugdíjpénztáraknál sem röghöz kötve, hanem más pénztárakhoz csatlakozhatnak és a törvény szerint a munkáltató kötelessége ez esetben az, hogy a munkáltatói hozzájárulást az újonnan választott pénztárnak küldje meg,
Az önkéntes nyugdíjpénztárakról elmondhatjuk, hogy a polgárok szükségleteit nagyságukkal és szolgáltatásaikkal egyaránt rugalmasan követő civil szervezetek, amelyeket a polgárok úgy alapítottak, hogy a társadalombiztosítási járulékukat nem csökkentették, hanem kiegészítették. Ehhez az állam jelentős adókedvezményekkel járul hozzá. A polgárok nyugdíjas éveikről úgy gondoskodnak, hogy az államtól az adókedvezményeken túl e kedvezmények hosszú távú garanciáját, a törvények betartatását várják el. További elvárásuk, hogy állami beavatkozás esetén a beavatkozó legyen különös tekintettel arra, hogy ne hozza e civil szervezeteket hátrányos vagy lehetetlen helyzetbe, például egy kiegyensúlyozatlan garanciarendszerrel, vagy igen költséges adminisztráció kikényszerítésével.
A magánpénztárak helyzete bizonyos kérdésekben igen hasonló az önkéntes pénztárakéhoz, de e két pénztártípus között két alapvető eltérés van, egyrészt az, hogy a magánpénztárak járuléka a társadalombiztosítási rendszerből kerül át a magánpénztár rendszerbe másrészt az, hogy ez a pénztárforma a pályakezdőknek kötelező.
Estelle James készítette el a magánpénztárak világbanki modelljét. Kötetében -Az öregkori krízis elkerülése - külön tárgyalja a Magyarország számára javasolt magánpénztár rendszert. Véleménye szerint az átállásnak nyertesei azok lesznek, akik fiatalon átlépnek a társadalombiztosítási rendszerből a magánpénztár rendszerbe, viszont vesztesei lesznek mindazok, akik a tanulmány megírásakor 40 évnél idősebbek voltak, hiszen az új rendszerbe befizetett pénztömeget éppen az idősebbek nyugdíjának forrásaiból vonják el. Hozzátehetjük, hogy amennyiben és amilyen mértékben az állam ezt az elvonást kipótolja, a tönkrement pénztárak kifizetéseit garanciális alapon kárpótolja, a vesztesek az adófizetők, a munkaadók és munkavállalók, akiknek az adója képezi a hiány pótlásának alapját.
A magánpénztári rendszerben a pénztárak alapítói és tulajdonosai a pénztár tagjai. Ebben a vonatkozásban az önkéntes és magánpénztárak nem különböznek. Viszont, mivel a magánpénztárakban társadalombiztosítási források kerülnek, ez a pénztárforma része a társadalombiztosítási rendszernek. Másrészt ez a rendszer a pályakezdőknek kötelező. Mindebből az következik a magasabb szintű állami garancia, a szigorúbb állami ellenőrzés, aminek a költségeit csak "nagy", több tízezer tagot számláló pénztárak képesek állni. Habár a magánpénztárak jogi helyzete nem különbözik az önkéntes pénztárakétól, a fenti tényezők csökkentik - de nem szüntetik meg - e szervezeti forma spontán civil mozgalom jellegét.
A magánpénztári törvényt 1997 nyarán fogadta el a parlament. Az 1998-as év elejétől mintegy 1.3 millióan csatlakoztak a magánpénztárakhoz. Ez a rendkívül gyors felfutás néhány üzleti biztosítóintézet erőteljes, értékesítés orientált marketingjének volt köszönhető. A társadalombiztosítási rendszerből a magán nyugdíjpénztár rendszerbe átlépők a társadalombiztosítási nyugdíjuk 75 %-át kapják, amit a magánnyugdíj kiegészít. A magánnyugdíj rendszerben nincs szolidaritás, mindenki annyi nyugdíjat kaphat, amennyire az egyéni számláján felhalmozódott összeg elegendő. E rendszerbe nem érdemes átlépnie azoknak, akik közel vannak a nyugdíj korhatárhoz, mert kevés idejük van számlájuk feltöltésére, az alacsony jövedelműeknek és azoknak, akik életük során hosszabb ideig betegség, munkanélküliség vagy egyéb okok miatt kiesnek a munkából. Az átlépők között számos olyan személy van, akit e téren félrevezettek. A kampány során nemcsak a magánnyugdíj pénztárakról, hanem a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a pénzintézetekről szóló törvényt is megsértették.
A kormánynak mérlegelnie kell, hogy a társadalombiztosítási rendszerből, az indokolatlan átlépések miatt kiáramló forrásokat hogyan kompenzálja. Avval, hogy a következő évre nem növeli a magánnyugdíj pénztári befizetés százalékos arányát, forrásokat juttat vissza a jelenlegi nyugdíjasokhoz és adófizetőkhöz. Ez a művelet az érdekelt pénzintézetek szempontjából forráskiesés, a magánpénztári tag szempontjából egyénenként dönthető csak el, vajon veszteség, vagy nyereség, a jelenlegi nyugdíjasok és adófizetők szempontjából ez a döntés egyértelműen nyereség. Hasonlóan összetett kérdés a kötelező jelleg és az állami garancia végiggondolása. Bármilyen lesz is a nyugdíjtörvény módosítás kimenetele, azt reméljük, hogy ez kellően átgondolt és hosszú távú döntés lesz. A nyugdíjrendszer működtetésének ugyanis feltétele a stabil jogi környezet.
Kérdés mi történik majd az Estelle James által nyertesnek minősített korosztály nyugdíjával? Globális makrogazdasági vizsgálatok bizonyítják, hogy a tőkepiac legnagyobb szereplői a nyugdíjpénztárak, ugyanakkor a nagy hozamok a gazdaság más régióiban jelennek meg. Ennek egyik magyarázata, hogy amint Chilében történt, a nyugdíjpénztárak egy része tönkrement, mire fizetnie kellett volna. Ha a vagyonkezelők, befektetők a nyugdíjpénztárak befektetéseit átmenetileg saját vagyonként kezelik ez szintén előidézhet hozam átcsoportosítást. Anélkül, hogy a vagyonkezelés és befektetés számos módozatába belebocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy a magánpénztártagok nyugdíjának sorsa átgondolt pénzügyi törvények megalkotásán és betartatásán, a pénzintézetek jogszabálykövető és etikus magatartásán múlik.
A pénzintézetek, a biztosító társaságoknak érdeke a beléjük vetett bizalom megőrzése, konszolidált piaci viszonyok megteremtése. A pénzintézetek, a biztosító társaságok hosszú távú sikeres működésének feltétele - Kotler, a marketing világhírű szakértője szerint - a vevőcentrikus, társadalmi érdekeket is figyelembevevő piac orientáció. Ez szükségletek szerinti kínálatot jelent a társadalom minden csoportja számára. A magyar közvéleményt az győzi meg, ha a vevőcentrikus piaci orientációt érvényesítik a magyar törvényekben, ennek érdekében a jelenlegi pénzügyi és biztosítási törvényeket módosítani kell.
A pénzügyi és biztosítási szakma népszerűségét jelentősen befolyásolja a jogszabálykövető magatartás. E népszerűséget aláaknázza az a gyakorlat, hogy nagy társaságok figyelmen kívül hagyják a jogszabályokat abban a reményben, hogy a törvényeket a jogsértő gyakorlathoz igazítják majd. A pénztárakat és a piacot szabályozó törvények (tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény, a pénzintézeti törvény, az önkéntes és magánpénztárakról szóló törvények) maradéktalan betartása alapvető egy konszolidált pénzügyi és biztosítási piac kialakításában.
A konszolidált piac kialakítása a civil szervezeteken is múlik. A Magyar Pénztárszövetség öt társszövetséggel együtt "Etikai Kódexet" hozott létre az önkéntes és magán nyugdíjpénztárak számára. E kódex a fentiekben hivatkozott jogszabályok és a vevőcentrikus magatartás főbb elemeinek betartását tűzi ki célul. Az a mintegy hatvan pénztár, amelyek a kódexhez eddig csatlakoztak, egyoldalúan lemondtak a törvénysértésekből reájuk háruló előnyökről. A kódex megsértésének nincsenek jogi következményei és a kódex nem helyettesíti a törvényalkotást, valamint a törvények betartatását. A kódex mégis a piac stabilizálásának alkalmas eszköze és támpontot jelenthet a törvényalkotás számára.
Dr. Skrabski Árpád, főiskolai tanár,
a Magyar Pénztárszövetség elnöke
|
|
