 |
Dr. Skrabski Árpád főiskolai tanár
Amerikai, vagy európai egészségfinanszírozást akarunk?
Az önkéntes pénztárak és a reform
Magyar Nemzet 1999. február 3.
Az USA egészségügye a világon a legdrágább és rossz hatásfokú. Felelős amerikai kormányhivatalnokok és egyetemi oktatók egyaránt óvják hazánkat attól, hogy példának tekintsük a rendszerüket. Ennek oka, hogy a szociális jogok érvényesülése szempontjából az USA több évtizedes lemaradásban van Európához képest és napjainkban igen költséges erőfeszítéseket tesz e hátrány ledolgozására.
Az amerikai finanszírozás rossz hatásfoka visszavezethető a biztosító társaságok egészségügyi finanszírozásban betöltött szerepére ás a szakszerűtlenül alkalmazott biztosítási elvekre és gyakorlatra. Elv, hogy mindenki a kockázat mértéke szerint fizessen díjat. A nagyobb értékű lakás vagy szállítmányt kockázata és biztosítási díja magasabb, mint a kisebb értékűé. A vagyonbiztosításban a legtöbb esetben igaz, hogy az ügyfél fizetőképessége egyenes arányban van a biztosított tárgy értékével és a kockázattal.
Az egészségbiztosítás esetében a legtöbb esetben éppen fordított a helyzet. Általában a fiatal és jól kereső csoportok egészségesebbek és ugyanakkor magasabb fizetőképességűek, a nyugdíjasok és a szegények általában betegebbek. A magasabb kockázatúak, akik igazán rászorulnak az egészségbiztosításra, általában nem képesek kifizetni az egészségbiztosítás díját. Ők milliószámra kimaradnak a biztosítási rendszerből és utolsó vagyontárgyaikat, lakásukat kell feláldozniuk, ha meg akarják vásárolni az egészségügyi szolgáltatást.
A biztosítótársaságok érdekeltek abban, hogy csak a kis kockázatúakat biztosítsák. Ahogy ma CASCO biztosítást nem lehet kötni öreg kocsikra, úgy kockázati elvű egészségbiztosítást nem lehet kötni öreg, illetve beteg emberekre, bármilyen hangzatos jelszavakkal próbálják is az ellenkezőjét állítani. A direkt szelekció mellett irányított marketinggel indirekt szelekciót is alkalmaznak, ennek során árukapcsolásokat, az egészségbiztosítást is magában foglaló biztosítási csomagokat ajánlanak, amelyek megvásárlása csak jól meghatározott csoportok számára éri meg illetve érhető el. Ilyen módszerrel kiemelhetőek egy terület lakosai közül a fiatalok vagy a jobbmódúak, ugyanakkor a nem kívánt személyek meg sem kísérlik a biztosítás megkötését.
Az Egyesült Államokban állami rendszert hoztak létre a nyugdíjasok és a nagyon szegények részére, akik kiesnek az üzleti biztosítási rendszerből. Ez nem segít a kisvállalkozókon, a kis vállalatoknál dolgozókon, a kisjövedelműeken és a munkahelyet gyakran változtatókon, akik közül mintegy 40-50 millióan nem képesek magukat biztosítani. Ők csak a közvetlen életveszély esetén kapnak ellátást, egy olyan halasztható beavatkozás esetén, mint a rák már csak fizetés ellenében látják el őket.
Ezen ellentmondást és következményeit látva tíz éve Kanadában állami feladattá tették az egészségügy finanszírozását, ezzel az egészségügyi mutatók javulása mellett 25-30 %-os költségmegtakarítást értek el. Két éve New York állam, majd több további USA állam parlamentje úgy döntött, hogy törvényben tiltja meg a kockázat szerinti díjmeghatározást az egészségbiztosítás területén. Ezen beavatkozások során érvényre jutott az a felismerés, hogy az egészségbiztosítás elvei nem azonosak a vagyonbiztosítás elveivel. Az egészségbiztosítás esetén a vezérelv az, hogy az ország fizetőképességéhez mért, az ország parlamentje által jóváhagyott költségvetésből hogyan lehet a leghatékonyabban gazdálkodni, a legtöbb egészséget megvásárolni és az ország népe számára elfogadható költségtakarékos ellátást biztosítani. A magánnyugdíj pénztárak esetében lejátszódott, sok esetben törvénysértő és gátlástalan értékesítésorientált marketing jól mutatja, hogy ha Magyarországon az egységes rendszerből egyetlen embert kiengednek, megállíthatatlanná válik az a folyamat, hogy a biztosító társaságok kiviszik a kiskockázatúakat a rendszerből, aminek következménye az ország kettészakadásának véglegessé válása lesz.
A Cseh Köztársaságban, majd Szlovákiában a járulékbegyűjtés szempontjából is független, több egészségpénztárból álló rendszert hoztak létre. A több független pénztárból álló rendszer az egészségügyi finanszírozás összeomlásához vezetett. Szükségszerű, hogy nem szerves fejlődés eredményeként létrejött több független pénztár esetén az egészségpénztárak fizetőképessége bizonytalanná válik. A szolgáltatók csak úgy jutnak biztosan a pénzükhöz, ha ezt a paciensükön behajtják, majd rábízzák, téríttesse meg a költségeit a pénztárával.
Egységes egészségpolitikát és az ennek szolgálatában álló egészségbiztosítást az ország minden lakójára kiterjedő egységes finanszírozási rendszerben lehet költséghatékonyan megvalósítani. Az egységes járulék vagy díj begyűjtés a záloga a központi garanciának, valamint az egészségbiztosítási rendszer fizetőképességének. A jelenleg Magyarországon fennálló egységes rendszer azonban elviselhetetlen ellátási körülményeket tud csak ajánlani a rászorulóknak. Általános igény, hogy legyen lehetőség - szükség esetén többletköltséggel - ennek megváltoztatására.
Az európai mintájú megoldás, ha az egységes járulékbegyűjtés mellett a finanszírozást több pénztár végezi, ezzel decentralizálva a finanszírozó rendszert. A többpénztáras finanszírozó rendszer jogi háttere Magyarországon 1993. óta létezik, amikor a Parlament elfogadta az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényt. A "pénztár" elnevezés a német "Krankenkassen" fordításból származik, és félreértést okozhat, hiszen a személyi egyesülésen alapuló civil szervezet jelleget jobban kifejezi a francia "mutualité" szó, amit "kölcsönös segélyegyletnek" fordíthatnánk. A pénztár kizárólag természetes személyek által alapítható olyan szervezet, amelynek a tagok a tulajdonosai. A magyar törvény is rögzíti a pénztárak európai alapelveit, az önkéntességet, a kölcsönösséget, a demokratikus működést, ami a tagok egyenlő jogait tartalmazza és a függetlenséget. A függetlenség deklarálása megerősíti azt az egyébként a polgárjogi megbízásos viszonyból is levezethető elvet, hogy az önálló jogi személyiségű pénztár vezető testülete független kell legyen munkaadóktól, pénzintézetektől, biztosítóktól, egyéb szolgáltatóktól.
A törvény szerint az egészségpénztárak a társadalombiztosítás szolgáltatásait egészítik ki. Az elismert pénztárak szerződést kötve a társadalombiztosítással, annak funkcióit láthatják el egy régió, városkörnyék vonatkozásában, amire a társadalombiztosítás által átutalt fejkvóta ad fedezetet. A központi begyűjtés és az egészségbiztosítási elven történő forráselosztás megteremti a pénztárak közötti esélyegyenlőséget, a tagság különböző összetétele esetén is, továbbá a tagoknak és szolgáltatóknak garanciát ad a pénztár fizetésképtelenségének esetére.
A társadalombiztosítás és az önkéntes pénztárak rendszere jó alapját képezik az egészségügyi finanszírozás reformjának, amennyiben
- kizárólag a pénztárak képesek úgy vinni be többletforrást az egészségügyi rendszerbe, hogy azt ne akarnák később busás haszonnal visszanyerni,
- képesek felvállalni olyan szolgáltatásokat, amit a társadalombiztosítás nem vállal, ezen belül képesek a kórházi ellátás körülményeit javítani,
- képesek adózott jövedelemmé változtatni a hálapénzt, hiszen a tagok a hálapénz céljából befizetett összeghez adókedvezményt kapnak, ez fedezheti az orvos által befizetendő adót
- a pénztár mint civil szervezet, a tagjai mozgósításával, hatékony intézménye az egészségvédelemnek és megelőzésnek
- függetlenségük megőrzése esetén a pénztáraknak jelentős szerepük van az árszabályozásban, a gyógyszerárak mérséklésében.
Az egészségpénztárak az elmúlt években lendületes fejlődésnek indultak. Magyarországon jelenleg 26 egészségpénztár működik, hat létszáma egyenként meghaladja az ezer főt, de hétezer tagot számláló egészségpénztár is van. A nagyobb egészségpénztárak alkalmasak arra, hogy a társadalombiztosítás szerződéses partnereiként elismert pénztárakká váljanak. A pénztárak működésének jogi feltételei és a ténylegesen működő egészségpénztárak a rendszerváltozás olyan vívmányai, amelyek lehetővé teszik, hogy új jogszabályalkotás, valamint késedelem nélkül elkezdődjék ezen a téren, a polgárság megerősödését is magával hozó, a kormány és lakosság együttműködésén alapuló, európai mintájú szerves fejlődés.
|
|
