 |
Dr. Skrabski Árpád főiskolai tanár
Nyugat-Európáról ábrándozva orosz útra térünk?
Magán- és közérdek az egészségügyben
Magyar Nemzet 1999. március 23.
- Az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt lépéskényszer alakult ki, amit bizonyos érdekcsoportok arra akarnak kihasználni, hogy a finanszírozási rendszer gyökeres átalakításával megbontsák a társadalmi szolidaritást, az egységes ellátást, és a kis kockázatú rétegeket kiemeljék a rendszerből. Az átalakuló országok közül ez a folyamat a nálunk most hangoztatott elvek szerint végbement Oroszországban, Kazahsztánban és Csehországban.
Magyarországon az egészségügyi finanszírozás átszervezésének ezek a reformtervei, bár nyugati példákra hivatkoznak, a kiindulási feltételek alapján az orosz illetve kazah kísérleteket követik. Ha szemügyre vesszük, mi is történt a volt szovjet tagköztársaságokban és a volt szocialista országokban, feltűnik, hogy miközben mindezen országokban a holland, német és más nyugati modellekről beszélnek, valójában olyan útra lökik az országot, amelyet leginkább kelet-európai vagy közép-ázsiai modellnek lehetne nevezni. Ennek lényeges elemei a következők: a piac és a privát szektor egészségügyben való szerepének túlhangsúlyozása, az ezzel kapcsolatos illúziók valóságként való kezelése, a tiltakozó szakértők figyelmeztetéseinek elhallgatása. Mindezek az irányzatok elsősorban privát biztosítói érdekkörök támogatásával kapnak teret, azok tudatos és igen jelentős összegeket bevető lobbytevékenységének hatására.-
Oroszországban az egészségbiztosítási rendszer decentralizációja címén szövetségi szinten kockázatkiegyenlítő kötelező egészségbiztosítási alapot hoztak létre. A járulékok begyűjtését regionális szinten szerveződő kötelező egészségbiztosítási alapok végzik, míg a tulajdonképpeni finanszírozást magánbiztosítók kapták kézbe a regionális alapok megbízásából és finanszírozásában. A szövetségi és regionális alapok nem képesek maradéktalanul fedezni a biztosítási költségeket és az így létrejövő deficit finanszírozása végül a költségvetést terheli. A WHO Európai Regionális irodájának értékelése szerint "Oroszország igen komplikált és bürokratikus egészségbiztosítási rendszer kiépítésére vállalkozott. Az összegyűjtött járulékok jelentős része a biztosítótársaságok kiépítésére és működésére fordítódik. A rendszer lehetőséget nyújt a magánbiztosítóknak, hogy saját profit céljaik érdekében kiaknázzák a rendszert anélkül, hogy bármiféle felelősséget kelljen vállalniuk a lakosság egészségügyi ellátásáért. Ezenfelül a vonatkozó jogszabályok és módosításaik interpretálása terén fellépő nehézségek régiónként eltérő gyakorlat kialakulásához vezettek, amely a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódását eredményezte." Az orosz modell kísérteties hasonlatosságokat mutat a jelenlegi Magyarországi reformtervek ismert elemeivel.
Kazahsztán az egyik élenjáró ország a volt szocialista országok egészségügyi reformjai tekintetében. Kazahsztán 1995-ben eljutott oda, hogy törvénymódosításokkal és egységes kötelező nemzeti egészségbiztosítási alap létrehozásával megpróbálja re-centralizálni az 1993-ban regionális alapon létrehozott decentralizált egészségbiztosítókat, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez vezettek. A kazah modell is tanulságos lehet a tervezett magyar egészségbiztosítási reform ismert tartalmi elemeinek fényében.
- A további gyakran emlegetett példa Csehország reformja, amely még 1990-ben az egykori Csehszlovákiában kezdődött a következő időrend szerint:
- Az egészségbiztosítási törvény lehetővé tette az alternatív egészségpénztárak alapítását. 26 egészségpénztár alakult, melyek közül 1997-ben már csak 13, jelenleg 10 működik. A pénztárak botrányos körülmények között csődbe mentek, súlyos zavarokat okozva. A kiegyenlítés nem veszi figyelembe a biztosítottak egészségi szükségleteinek különbségeit, ebből eredően súlyos zavarok alakultak ki, amelyek miatt folyamatos korrekciókra kényszerülnek, a Pénzügyminisztérium rendszeresen beavatkozásra kényszerül. Az Egészségügyi Minisztérium és az egészségpénztárak között nagyok az ellentétek. Ismételt reformra kényszerülnek, megpróbálják a kiegyenlítést működőképessé tenni és a versenyt másképp kialakítani.
- A magyar egészségügy átalakulásának tervezésében annyiban vagyunk előnyös helyzetben, hogy tanulhatunk a nyugateurópai pozitív és negatív tapasztalatokból. A század eleső felében a magyar egészségügy német mintára szerveződött, azonban ez a szerves fejlődés megtört a II. világháború után. Melyek a német tapasztalatok tanúságai?
ˇ Németországban az önsegélyezésből 1883-ban Bismarck nevéhez kötődően alakult ki az önszerveződő rendszer egységes szabályozásával a társadalombiztosítás, amit a hagyományosan egymás mellett működő területi, szakmai (céhek), vállalati beteg- és nyugdíjpénztárak egységesítésével érték el. Kezdeti időkben is már 8% körüli eltéréseket tapasztaltak a pénztárak között a járulék szintekben, amely az egységes ellátást veszélyeztette. Az egészségpénztárak kiegyenlítésére 1989-ben hoztak döntést. Miután ez az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt, ezért az egészségügy egészét érintő összetett döntést hoztak 1993-ban. A kiegyenlítést a bevétel, a korösszetétel, az eltartott családtagok száma alapján határozták meg. E döntést követte a pénztárak közötti szabad átjelentkezés lehetősége 1996-ban.
- Az eltelt időben azt tapasztalták, hogy a kis egészségpénztárak a gazdaságilag teherbíró pénztárakhoz csatlakoztak. Míg 1992-ben közel 1300, 1997 végén 610, 1999 elején 471 volt a betegpénztárak száma. A biztosítottak az év végén cserélhetnek pénztárt. Az első évben már 100 ezer, az ezévi becslés szerint 3-4 millió biztosított cserélt pénztárt. A verseny negatív hatásaként a törvény betűjét nem sértve, de szellemével ellentétben marketing eszközökkel elkezdődött a jó kockázatúak közvetett módon való lefölözése. A pontatlan adatok, nagyvonalú becslések miatt a kiegyenlítés előfeltevéseken alapul, melynek következtében a tervezés, könyvelés pontossága rendkívüli módon romlott. Az állandó havi korrekciók megnehezítik a működtetést. A végelszámolás vitákhoz, váratlan hiányokhoz vezet. Mindezek alapján a kiegyenlítést végző "Bundesversicherungsamt" és egyes betegpénztárak között állandósultak a viták, sőt perek is folyamatban vannak. A kiegyenlítési vita odáig fajult, hogy pénztárak megtagadták a kiegyenlítő alapba történő befizetéseket.
A rendszerváltozást követően a magyar törvényalkotás egyes elemeiben francia, más elemeiben belga példa alapján építkezett, figyelembe véve a német, angol, holland és észak-amerikai tapasztalatokat. A jelenlegi magyar törvények egységes, mindenkire kiterjedő egészségügyi ellátást tesznek lehetővé, ahol a nyugateurópai mintájú önkéntes kölcsönös egészségpénztárak alkalmassá válhatnak arra, hogy a nyugdíjpénztárak mintájára többletforrásokat vonjanak be az egészségügyi ellátásba anélkül, hogy az egységes rendszert megbontanák. Vizsgálataink szerint a magyar népesség 4o%-a mondta azt, hogy vállalna többletköltségeket egészségmegőrző, készségfejlesztő programokban való részvétel érdekében. A nyugdíjpénztárak sikertörténete bizonyítja, hogy az egészségügy területén is van lehetőség a rendszer ésszerűsítésére anélkül, hogy az orosz, a cseh vagy a kazah példát követnénk.
Dr. Skrabski Árpád főiskolai tanár
a Magyar Pénztárszövetség elnöke
|
|
