 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Civil kurázsiA kiteljesedett embert, a fejlett személyiséget a belső és külső világgal fenntartott harmonikus kölcsönhatás jellemzi. G.W. Allport e harmónia ismérveiként felsorolja az egységesítő életfilozófiát, amely valósághű percepción, jártasságokon, önismereten, feladatvállaláson nyugszik és az önazonosságot, azonosulást a környezettel, ami meghitt viszonyt eredményez másokkal. E. Erikson szintén felsorolja a külső és belső harmónia mellett a generációs felelősséget, aminek elérése a személyiségfejlődés célja. C. G. Jung szerint a meglévő tudatos és kontrolállt mozzanatok mellett belső világunk részét képezik a tudatos kontroll alól kiszorult, árnyékban lévő személyiségrészek. Ez a belső diszharmónia zavarokat okoz külső világunkkal alkotott kapcsolatainkban is, hiszen a tudatosan nem kontrollált személyiségrészek működése konfliktusokat eredményez környezetünkkel, amelyek kialakulásának mechanizmusa nem tudatos, így ezeknek a konfliktusoknak az okát a környezet ellenséges magatartásának tulajdonítjuk. A belső és egyúttal a külső harmónia elérésének útja az árnyékban maradt, fejletlen személyiségrészek tudatosításával, egyoldalúságaink korrigálásával önmagunk teljességének elérése. Ez az önkiteljesedés a személyes krízisekkel való megbirkózás útján, illetve intim kapcsolatokon keresztül lehetséges. Az Allport által feladatvállalásnak, Erikson által generációs felelősségnek nevezett kölcsönhatás a személy, valamint a külső és belső világa között jön létre. Ez a külső és belső világ magában foglalja az emberi kultúrát, beleértve az emberiséget a világegyetemben kifejtett minden hatásával együtt. Az emberi kultúrát az emberek összessége hordozza belső világában és tárgyaiban. Erről a kultúráról kell az értelmiségieknek egységesítő képpel rendelkezniük, e kultúra hatásait magukévá tenniük és e kultúrára visszahatniuk, ennek kiteljesedését, egységes, harmonikus struktúrájának kialakulását elősegíteniük. Értelmiséginek olyan személyt nevezhetünk, akiben megvan a civil kurázsi ahhoz, hogy ezt a kölcsönhatást tudatosan felvállalja. Ilyen értelemben az értelmiségi a kiteljesedett személyiség szinonimája, tehát értelmiséginek kell tekintenünk a bölcs szőlősgazdát vagy a családját és közösségét összetartó parasztasszonyt is. A kölcsönhatás fogalmában benne van az a szándék, hogy az emberiséget új gondolattal, illetve valamilyen új tárggyal gazdagítsuk, ezt a gondolatot, vagy tárgyat harmonikusan illesztve a minket körülvevő kultúrába, előre látva ennek a beavatkozásnak keresztülvihetőségét, pozitív hatását és kockázatait. Ha valaki közölni akarja gondolatait, tudatosan meg kell terveznie a kommunikáció folyamatát, azt, hogy kik lesznek az üzenet befogadói, milyen csatornákon fogja az üzenetét eljuttatni, hogyan lehet az üzenetet a félreértésektől, az információs zajtól megóvni és milyen választ, cselekedeteket vár az üzenet befogadóitól. Miután e követelmény teljesítése igen nehéz, ezért az üzenet kibocsátója érzékenyen kell figyelje a visszahatásokat, visszacsatolásokat, és meg kell oldania az üzenet tartalmával, illetve a kommunikációval kapcsolatban észlelt problémákat. Ez a magatartás nagyon hasonlít a mérnöki magatartáshoz. A műszaki életben minden okozott kárért, leszakadt hídért a tervezőt terheli a felelőség. Ugyanakkor a tervezés, a kipróbálás, a kivitelezés egy új terméknél krízisek sorozata. Az alkotó ember, amikor egy új eszközt leír, ez a leírás nemcsak az új lehetőség iránti vágyat, hanem annak megvalósíthatóságát, sőt annak várható pozitív hatásai mellett a várható kockázatait is tartalmazza. Az ezt követő kísérlet sorozat a közösségre nézve veszélytelen körülmények között végrehajtott kölcsönhatások sorozatát jelenti. A gondolatok az eszközöknél veszélyesebbek lehetnek, így a műszakiaknak a fizikai tényekkel szemben tanúsított alázata és óvatossága mindenki számára kötelező, akit az emberi kultúrával kapcsolatos kölcsönhatás felelőssége terhel. Allport a környezettel való azonosulást, "az én érzésének kiterjesztését" az érett személyiség alapvető jellemzőjének tartja. Ennek ellentettjeként ír le egy New York-i polgárt, aki élete minden napján számos csoport tagjaként, számos társadalmi tevékenységben vesz részt (termelés, vásárlás, gyógykezelés, szórakozás) anélkül, hogy a környezete érdekelné, a tevékenységeivel azonosulna, annak értelmét, társadalmi hatását felfogná. Az Allport által leírt elidegenedett ember jó építőkövét képezte Közép-Kelet-Európa szocialista társadalmának is. Ezekre a környezetüktől idegen, fejletlen személyiségű emberekre egyaránt jellemző az értelmetlen termelés erőszakolása és a jelszavak tömege, amelyeket nem követ cselekvés. Nehezen nevezhető értelmiséginek az a műszaki, aki raktárra termeli az eladhatatlan termékek tömegét, vagy az a humán pályán mozgó szónok, aki erkölcsi értékekről, szebb jövőről beszél anélkül, hogy e beszéd hatásaként bármi történne. A szakbarbár, aki az emberi kultúra egy kis szegmensével foglalkozik, és tudatosan távol tartja magától, esetleg feleslegesnek tartja a kultúra többi építőelemét, az emberi kultúra egészét, még ha értelmiségi pályán mozog is, a személyiségének fejletlen állapota miatt nehezen nevezhető a fenti definíció értelmében értelmiséginek. A szakbarbár kifejezés használatakor általában műszakiakra gondolunk, de az emberi kultúra számára egy humán szakbarbár nagyobb károkat okozhat. Minden olyan törekvés, amely az emberi kultúrát darabokra akarja tördelni, az egységesítéssel szemben a szétzilálást célozza, nagy veszélyeket hordoz az emberiség számára. A nagy történelmi katasztrófák mögött mindig felfedezhető ez az ellentétek felerősítését célzó törekvés. Eddig már megismertük az etnikai ellentétek, vagy az osztályellentétek ideológiáit, de veszélyes a szakmák közötti meg nem értés elvi megfogalmazása vagy gyakorlata is. Az emberi kultúra egységének erősítése és mindenkinek bekapcsolása az emberi kultúra vérkeringésébe azért fontos, mert ez növeli a társadalmi kohéziót, fokozza az erkölcsi elkötelezettséget, csökkenti a társadalom anómiás állapotát. Az értelmiség legfontosabb hivatása kapcsolatteremtés a társadalomnak lehetőleg minden tagjával - világnézetre, társadalmi vagy etnikai háttérre való tekintet nélkül - abból a célból, hogy a társadalom lehetőleg minden tagjának személyiségfejlődését elősegítsük, ezáltal az értelmiségiek részarányát növeljük, az értelmiségi életformát mindenki számára elérhetővé tegyük. Elsődleges hivatás az oktatás fejlesztése iskolarendszeren belül és azon kívül, lehetőleg minden szinten. Ez egyáltalán nem irreális célkitűzés mindaddig, amíg a tradicionális magyar oktatási és népművelési rendszer keretei megmaradnak és a tanárok és népművelők tömegei nem kényszerülnek pályájuk végleges elhagyására. Az emberiség kultúrájának hatalmas globalizációs folyamatában vesz részt mindenki, aki Magyarországon értelmiségi pályán mozog. Az értelmiségi hivatás azt követeli meg, hogy mindenki kifejlessze saját világméretű szakmai és emberi hálózatát. Ez nem lehetetlen, mivel ezt az erőfeszítést a fejlett világban számos módon segítik. Ezt a hálózatot mindannyiunknak fel kell használnunk arra, hogy alkotó módon bekapcsolódjunk - magyar értékeket képviselve - a globalizációs folyamatba. A fejlett személyiségre jellemző a mások sikere felett érzett öröm. Az elmúlt évtizedek gyakorlata az volt, hogy a nemzetközi csatornákat szigorúan a hatalom privilegizált csoportjai számára tartották fenn. Az értelmiségnek hivatása, hogy ezeket a csatornákat lehetőleg minél szélesebb körben tegye elérhetővé. Nem lesz magyar értelmiség, ha nem tudunk kölcsönhatásba lépni az emberiség globalizálódó kultúrájával. A magyar értelmiség sajátos hivatása és felelőssége a kultúrközi kapcsolatok építése. Az etnikai kultúrák egymás mellett élése és kölcsönös megértése sokat hangoztatott jelszó, de igen kevés kezdeményezés történt a gyakorlatban, ilyen kezdeményezés jó példája a Zsámbéki Katolikus Főiskolán a Romológia Tanszék felállítása és a cigány kultúra megismerésének kötelezővé tétele. A különböző társadalmi hátterű és világnézetű emberek között a kölcsönös bizalom kimunkálása szintén sorsdöntő. E követelmény megvalósítása fejlett személyiségű emberek között nem jelenthet nehézséget. A különböző világnézetek nyelvén megfogalmazott emberi kultúrát Theilard de Chardin nooszférája, klasszikus terminológiával Krisztus titokzatos teste, mások számára a "Szabadság, egyenlőség, testvériség" gondolatának átélése jelenti. Az egységesítő életfilozófia megléte alapot teremt arra, hogy különböző világnézetűek önzetlen barátok, szakmai és emberi értelemben megbízható munkatársak legyenek. Ha az őszinte személyes kapcsolatokon alapuló együttműködés természetessé válik különböző társadalmi és világnézeti hátterű személyek között, hasonló együttműködést kísérelhetünk meg az azonos világnézetű és társadalmi hátterű értelmiségiek között is, ahol a merev szerepelvárások az együttműködésnek ugyanolyan akadályai lehetnek, mint a világnézeti különbségek. Összefoglalás: A kiteljesedett embert, a fejlett személyiséget a belső és külső világgal fenntartott harmonikus kölcsönhatás jellemzi. Ez a külső és belső világ magában foglalja az emberi kultúrát, beleértve az emberiséget a világegyetemben kifejtett minden hatásával együtt. Az emberi kultúrát az emberek összessége hordozza belső világában és tárgyaiban. Erről a kultúráról kell az értelmiségieknek egységesítő képpel rendelkezniük, e kultúra hatásait magukévá tenniük és e kultúrára visszahatniuk, ennek kiteljesedését, egységes, harmonikus struktúrájának kialakulását elősegíteniük. Értelmiséginek olyan személyt nevezhetünk, akiben megvan a civil kurázsi ahhoz, hogy ezt a kölcsönhatást tudatosan felvállalja. Az értelmiség hivatása az emberi kultúra egységének erősítése és mindenkinek bekapcsolása az emberi kultúra vérkeringésébe ezzel növelve a társadalmi kohéziót, fokozva az erkölcsi elkötelezettséget, csökkentve a társadalom anómiás állapotát. Az értelmiség legfontosabb hivatása kapcsolatteremtés a társadalomnak lehetőleg minden tagjával - világnézetre, társadalmi vagy etnikai háttérre való tekintet nélkül - abból a célból, hogy a társadalom lehetőleg minden tagjának személyiségfejlődését elősegítsük, ezáltal az értelmiségiek részarányát növeljük, az értelmiségi életformát mindenki számára elérhetővé tegyük. Az értelmiség ezt a hivatását az oktatás fejlesztésével, hazai és nemzetközi személyes hálózatok építésével és kultúraközi kapcsolatok fejlesztésével érheti el kölcsönhatásba kerülve az emberiség globalizálódó kultúrájával.
 |
|
| [A pénztárakról] [Tagszervezeteink] [Magunkról] [Munkatársak] [Oktatás] [Etikai kódexek] [Jogvédelem] [Publikációk] [Sajtó] [Aktualitások] [Hírlevelek] [Hírlevél archívum] [Fórum] [Könyvajánló] [Fontos linkek] [Keresés] [E-mail] [Főlapra] [Angol oldalak] | ||
 |